Add parallel Print Page Options

Buzdítás Isten dicséretére

95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.

Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.

Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.

Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,

ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,

ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.

10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.

11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!

95  Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]