Add parallel Print Page Options

Imádság halálfélelemben

A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.

Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!

Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!

Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?

Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!

Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?

Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.

Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!

10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.

11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!

Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.