Add parallel Print Page Options

Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.

Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem,
    ne haragodban büntess meg!
Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok,
    csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!
Lelkem is remeg,
    meddig késlekedsz még, Örökkévaló?
Kérlek, fordulj vissza hozzám,
    erősítsd meg lelkemet!
Szabadíts és gyógyíts meg,
    hiszen olyan kegyelmes vagy!
A halálban már senki sem dicséri neved!
    A halottak országában ki fog áldani téged?

Belefáradtam a sóhajtozásba,
    egész éjjel csak sírok,
    könnyeimmel áztatom ágyamat.
Szemem vörös a sírástól,
    belefáradt a szomorúságba és a bajokba.

Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian,
    mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!
Bizony, meghallgatta könyörgésemet,
    elfogadta imádságomat, válaszol nekem!

10 Ellenségeim mind vereséget szenvednek,
    félve reszketnek!
Hirtelen hátat fordítanak,
    szégyenükben elmenekülnek.