Add parallel Print Page Options

11  Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

11 Én az Örökkévalóban bízom!
    Miért mondjátok hát nekem:
„Menekülj, rejtőzz el a hegyekben,
    mint a madár!”

A gonoszok a sötétben rejtőznek,
    már feszítik az íjat,
célba veszik az igaz embert,
    hogy nyilukat a szívébe lőjék.
Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják?
    Mit tehet akkor az igaz?

De az Örökkévaló most is ott van szent templomában!
    Az ő trónja a Mennyben van!
Mindent lát, ami történik,
    minden embert szemmel tart, és próbára tesz.
Igen, megvizsgálja, és próbára teszi az igazakat is,
    de gyűlöli a gonoszokat és erőszakosokat!
Izzó parazsat és kénkövet szór a gonoszokra,
    perzselő forró szél zúdul rájuk.
Mert az Örökkévaló igazságos,
    és szereti az igaz tetteket.
Meglátják arcát, és vele laknak,
    akik szeretik az igazságot.