Add parallel Print Page Options

Imádság nyomorúság idején

102 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.

Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!

Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!

Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.

Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.

Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.

A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.

Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem

11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.

13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!

15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.

16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,

17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.

18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.

19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.

20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,

21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.

22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,

23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.

24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.

25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!

26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.

27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,

28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.

29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.

102  A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.

Egy szegény és szenvedő ember imádsága, aki kiönti szívét és kéréseit az Örökkévaló előtt.

102 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
    Segélykiáltásom jusson eléd!
Kérlek, ne fordítsd el arcodat,
    mikor bajok vesznek körül!
Hallgass meg,
    mert hozzád kiáltok segítségért!
    Ments meg, jöjj hamar!
Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz,
    csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
Minden kedvem és erőm elhagyott,
    s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem,
    még enni sem akarok!
Mióta szomorkodom,
    már csak csont és bőr vagyok.
Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok,
    gubbasztok, mint bagoly a romok között.
Álmatlan virrasztok,
    mint magányos madár a háztetőn.
Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak,
    gyűlölőim minden nap átkoznak.
Szomorúságom a kenyerem,
    könnyekkel iszom italom.
10 Bizony, nagy haragodban felkaptál
    és messze hajítottál, Örökkévaló!

11 Életem, mint a megnyúlt árnyék,
    mint a lekaszált fű, elszáradok!
12 De te, Örökkévaló,
    örökké uralkodsz, mint király!
Neved dicsősége
    nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13 Kelj fel, Örökkévaló,
    könyörülj meg a Sionon!
Mert itt az ideje,
    hogy megkegyelmezz neki!
    Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14 Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik,
    még utcáinak porán is szánakoznak.
15-16 De újra felépíti az Örökkévaló Siont,
    és meglátják a népek dicsőségét!
Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét,
    és a népek királyai félik dicsőségét!
17 Mert az Örökkévaló meghallgatja
    a szegények imádságát,
    nem utasítja el kérésüket!
18 Jegyezzétek fel ezeket
    a jövendő nemzedéknek,
hogy a születendő gyermekek is
    dicsérjék az Örökkévalót!
19 Mert lenézett trónjáról,
    lenézett a Mennyből a Földre,
20 hogy meghallja a foglyok panaszát,
    és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21 Bizony, kiszabadítja őket,
    hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban,
    és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22 mikor összegyűlnek minden népből és országból,
    hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.

23 Elfáradtam a hosszú úton,
    életem megrövidült,
24 ezért azt mondom: Istenem, kérlek,
    ne vigyél el életem delén,
    hiszen te örökkön-örökké élsz!
25 Te alapoztad meg kezdetben a Földet,
    és kezed alkotta a Mennyet.
26 Bár azok mind elpusztulnak egyszer,
    te örökké megmaradsz!
Mint a ruhák elkopnak,
    félreteszed, és újakra cseréled őket.
    Azok megváltoznak,
27 de te, Istenem, ugyanaz maradsz,
    éveid soha nem érnek véget!
28 Szolgáid fiai megmaradnak előtted,
    és utódaik is téged imádnak majd!

Psalm 102[a]

A prayer of an afflicted person who has grown weak and pours out a lament before the Lord.

Hear my prayer,(A) Lord;
    let my cry for help(B) come to you.
Do not hide your face(C) from me
    when I am in distress.
Turn your ear(D) to me;
    when I call, answer me quickly.

For my days vanish like smoke;(E)
    my bones(F) burn like glowing embers.
My heart is blighted and withered like grass;(G)
    I forget to eat my food.(H)
In my distress I groan aloud(I)
    and am reduced to skin and bones.
I am like a desert owl,(J)
    like an owl among the ruins.
I lie awake;(K) I have become
    like a bird alone(L) on a roof.
All day long my enemies(M) taunt me;(N)
    those who rail against me use my name as a curse.(O)
For I eat ashes(P) as my food
    and mingle my drink with tears(Q)
10 because of your great wrath,(R)
    for you have taken me up and thrown me aside.
11 My days are like the evening shadow;(S)
    I wither(T) away like grass.

12 But you, Lord, sit enthroned forever;(U)
    your renown endures(V) through all generations.(W)
13 You will arise(X) and have compassion(Y) on Zion,
    for it is time(Z) to show favor(AA) to her;
    the appointed time(AB) has come.
14 For her stones are dear to your servants;
    her very dust moves them to pity.
15 The nations will fear(AC) the name of the Lord,
    all the kings(AD) of the earth will revere your glory.
16 For the Lord will rebuild Zion(AE)
    and appear in his glory.(AF)
17 He will respond to the prayer(AG) of the destitute;
    he will not despise their plea.

18 Let this be written(AH) for a future generation,
    that a people not yet created(AI) may praise the Lord:
19 “The Lord looked down(AJ) from his sanctuary on high,
    from heaven he viewed the earth,
20 to hear the groans of the prisoners(AK)
    and release those condemned to death.”
21 So the name of the Lord will be declared(AL) in Zion
    and his praise(AM) in Jerusalem
22 when the peoples and the kingdoms
    assemble to worship(AN) the Lord.

23 In the course of my life[b] he broke my strength;
    he cut short my days.(AO)
24 So I said:
“Do not take me away, my God, in the midst of my days;
    your years go on(AP) through all generations.
25 In the beginning(AQ) you laid the foundations of the earth,
    and the heavens(AR) are the work of your hands.(AS)
26 They will perish,(AT) but you remain;
    they will all wear out like a garment.
Like clothing you will change them
    and they will be discarded.
27 But you remain the same,(AU)
    and your years will never end.(AV)
28 The children of your servants(AW) will live in your presence;
    their descendants(AX) will be established before you.”

Footnotes

  1. Psalm 102:1 In Hebrew texts 102:1-28 is numbered 102:2-29.
  2. Psalm 102:23 Or By his power