Zsoltárok 102
Hungarian New Translation
Imádság nyomorúság idején
102 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.
2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.
18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.
20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.
24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Zsoltárok 102
Hungarian Károli
102 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society