Add parallel Print Page Options

Ne dicsekedj a holnappal, hanem munkálkodj érte!

27 Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!

Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb.

Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?

Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.

Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja.

Jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.

Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.

Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.

10 Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.

11 Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.

12 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.

13 Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!

14 Aki kora reggel nagy hangon áldja embertársát, átoknak veszik azt tőle.

15 A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák:

16 aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg.

17 Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.

18 Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.

19 Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.

20 Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.

21 Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.

22 Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.

23 Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,

24 mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!

25 Amikor behordják a szénát, előtűnik a sarjú, és mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,

26 akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;

27 és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.

27  Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.