Add parallel Print Page Options

26  Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

Bölcs mondások az ostobákról

26 Mint hóesés a nyárhoz, vagy záporeső az aratáshoz,
    úgy nem illik a megtiszteltetés az öntelt ostobához.
Ahogy elszáll a madár, elrepül a fecske,
    úgy száll el az ok nélkül mondott átok is.
Ostor a lónak, zabla a szamárnak,
    és verés való az öntelt ostobának.

Ne válaszolj az öntelt ostobának a bolondsága szerint,
    különben te is hasonló leszel hozzá!
De felelj meg az öntelt ostobának a bolondságához mérten,
    hogy ne képzelje magát olyan okosnak!

Ha üzeneted ostoba emberre bízod,
    olyan, mintha saját lábadat vágnád le,
    és hívnád a bajt.
Mint a sánta bicegése,
    olyan, ha az ostoba bölcs mondást idéz.
Amilyen értelmetlen hozzákötni a követ a parittyához,
    olyan, ha az ostobát megtisztelik.
Mint mikor a részeg kezébe beleakad a tövis,
    olyan az, ha az ostoba bölcs mondást akar idézni.
10 Aki ostobát fogad szolgálatába, vagy idegen csavargót,
    olyan, mint aki vaktában lövi nyilait, és valakit megsebez.
11 Az ostoba újra meg újra elköveti ugyanazt a butaságot,
    mint a kutya, amely visszatér ahhoz, amit kihányt.
12 Láttál-e olyan embert, aki magát bölcsnek tartja?
    Még az ostoba felől is több reményed lehet, mint felőle!

13 Azt mondja a lusta, ha otthon akar maradni:
    „Nem mehetek ki, mert oroszlán járkál az utcán!”
14 Ide-oda forog ágyán a lusta,
    mint az ajtó a sarkán.
15 Kinyújtja kezét a tálba,
    de szájához már nem emeli — ilyen a lusta.
16 A lusta hétszer okosabbnak gondolja magát azoknál,
    akik valóban bölcsek.

17 Mintha kóbor kutyát fognál fülön,
    ha az, ha veszekedésbe avatkozol,
    amely nem rád tartozik.
18-19 Mint az őrült, aki találomra
    tüzes nyilakat lövöldöz, s gyilkol,
olyan, aki becsapja társát,
    s azt mondja: „Ugyan, csak tréfáltam!”
20 Kialszik a tűz, ha elfogy a tűzrevaló,
    megszűnik a viszály, ha elmegy a rágalmazó.
21 Fát a tűzre, szenet a parázsra,
    — ilyen a bajkeverő a viszály felszítására.
22 A rágalom mélyen behatol a lélekbe,
    akárcsak a finom falatok a test belsejébe.

23 Mint olcsó cserépkorsón hamis ezüstborítás,
    olyan a hízelgő beszéd,
    mely gonosz szívből származik.
24 Aki gyűlöletet hordoz a szívében,
    beszédével igyekszik azt palástolni,
    de közben gonosz terveket szövöget.
25 Ezért ne higgy neki, akármilyen kedvesen is szól,
    mert szíve tele van gonoszsággal!
26 A gyűlöletet egy ideig el lehet takarni álnoksággal,
    de előbb-utóbb lelepleződik mindenki előtt.

27 Aki másnak vermet ás, maga esik bele,
    és aki sziklát görget fel az emelkedőn, arra gurul vissza.

28 A hazug ember gyűlöli azt, akit tönkretett,
    és a hízelgés bukást okoz.