Add parallel Print Page Options

Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem!

Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.

Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.

Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is,] az Úr az én világosságom!

Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.

10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.

11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

12 Azon a na[pon] eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.

13 És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.

14 Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

15 Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

16 Látják [ezt] a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!

18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!

19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!

20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.

Mikeás panasza a nép romlottsága miatt

Jaj nekem! Hiába keresek
    gyümölcsöt a szüret után,
hiába vágyom szőlőre,
    ha már elmúlt a szüret ideje.
Nem maradt a tőkén
    egy fürt szőlő sem,
nem maradt a fán
    egy szem füge!
Kivesztek a földről,
    akik hűségesek az Örökkévalóhoz,
eltűntek a nép közül
    az igazak és becsületesek.
Csapdát állítanak egymásnak,
    testvérüket is gyilkolni készek.
Mind gyakorlottak a gonoszságban:
    a vezető ajándékot kíván,
a bíró megvesztegetést,
    a főrangú kiköveteli magának,
amit kíván,
    s mind összeszövetkeznek.
Még a legjobb is olyan közöttük,
    mint a tüskebokor,
még a legkülönb is,
    mint a töviskerítés.

Közeleg a büntetés napja!

Őrszemeid[a] figyelmeztettek,
    hogy eljön a büntetés napja.
Hát most itt van!
    Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
Ne bízz a szomszédodban,
    de még a barátodban sem!
Ne szólj szabadon
    még a feleséged előtt se,
    akit magadhoz ölelsz!
Mert a fiú nem tiszteli apját,
    a leány anyja ellen támad,
    a meny pedig anyósa ellen.
Ellenségeddé lesz
    még saját családod is!

Sion megmentője az Örökkévaló

Én mégis az Örökkévalóra nézek,
    benne reménykedem!
Istenemre várok, aki megszabadít!
    Meghallgat engem Istenem,
    biztosan tudom!
Ne örülj, ellenségem, hogy elestem,
    mert felkelek!
Még ha sötétségben ülök is,
    az Örökkévaló a világosságom!
Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen,
    haragját kell viselnem,
amíg mellém áll a perben,
    és ítéletet hoz ügyemben.
Bizony, kihoz a világosságra,
    és megszabadít engem!
10 Ellenségem is meglátja ezt,
    és szégyen borítja el,
pedig azzal kérkedett: „Lássuk,
    hol van most az Örökkévaló?
Miért nem segít meg téged
    a te Istened?”
Igen, meglátom majd,
    hogy eltapossák ellenségemet,
    mint az utca sarát.

Ének a helyreállításról

11 Azon a napon
    újra felépítik falaidat,
határod pedig
    messzire kiterjed.
12-13 Bár földed pusztává lett,
    lakóinak bűnei
    és gonosztettei miatt,
abban az időben
    mégis sokan hozzád jönnek
    messzi földekről:
jönnek Asszíriától Egyiptomig,
    Egyiptomtól az Eufráteszig,
tengertől tengerig,
    hegyektől hegyekig, mindenhonnan.

14 Uram, pásztorold népedet pálcáddal!
    Uralkodj nyájadon, örökségeden,
amely magányosan él a vadonban
    és a Kármel hegyén.
Hadd legeljenek Básánban
    és Gileádban,
    mint a régi időkben!

15 Ezt mondja az Örökkévaló:
    „Mutatok nektek csodálatos dolgokat,
mint azokban az időkben,
    amikor Egyiptomból kijöttetek!”

16 Látják majd ezt a nemzetek,
    csodálkoznak és szégyenkeznek,
mert minden hatalmuk semminek látszik
    e csodákhoz képest!
Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,
    megsüketülnek,
17 a porban csúsznak előtted, Urunk,
    mint a kígyók vagy férgek.
Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,
    és remegve járulnak Istenünk,
    az Örökkévaló színe elé.
Bizony ámulva
    és rettegve állnak meg előtted!

Dicsőítő ének

18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
    aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
    maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
    mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
    és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
    a tenger mélyére hajítod
    összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
    Ábrahám[b] iránti szövetséges szereteted,
    amint megesküdtél őseinknek régen.

Footnotes

  1. Mikeás 7:4 Őrszemeid A próféták, akik olyanok, mint a városfalon figyelő őrszem.
  2. Mikeás 7:20 Ábrahám Egész Izráel népének ősapja. Lásd a szójegyzékben.

Panasz a nép romlottsága miatt

Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott.

Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra.

Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket.

Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar!

Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz!

Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége.

Reménység a nyomorúság idején

De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!

Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.

Az Úr haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.

10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az Úr, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák, mint az utca sarát.

11 Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ.

12 Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át,

13 bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen.

14 Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!

15 Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból.

16 Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek,

17 port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az Úrhoz, és félnek majd tőled is.

18 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.

19 Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!

20 Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.