Add parallel Print Page Options

És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útaira, és járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.

És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erõs nemzeteket nagy messze [földig] és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.

És kiki nyugszik az õ szõlõje alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti õket, mert a Seregek Urának szája szólott.

Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.

Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyûjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.

És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erõs nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.

És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljõ tehozzád és elérkezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.

Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szûlõt?!

10 Gyötrõdj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülõ! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezõn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezébõl.

11 Mert ímé, sok nemzetség gyûlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!

12 De õk nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az õ szándékát, hogy összegyûjti õket, mint a kévét a szérûre.

13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.

Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)

Az idők végén[a]
    az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
    a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
    a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
Tömegek özönlenek hozzá,
    s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
    az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
    hogy tanítson bennünket útjaira,
    s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
    Jeruzsálemből jön
    az Örökkévaló szava.

Igazságosan ítél
    a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
    és messze lakó népet,
hogy kardjukból
    ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
    szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
    többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
Békességben és jólétben
    élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
    s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
    a Seregek Ura mondta ezt!

Hiszen minden nép
    a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
    Istenünket követjük,[b]
    és uralma alatt élünk örökké!

Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon

„Abban az időben
    — azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
    összeszedem a szétszórtakat,
    akiket megbüntettem.
A sántákat maradékká teszem,
    a szétszórtakat[c] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
    rajtuk Sion hegyén
    attól fogva mindörökké.
Te pedig, nyájnak őrtornya[d],
    Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
    Jeruzsálem népének királyi uralma.”

Prófécia a babiloni fogságról

Miért kiáltozol hát oly keservesen?
    Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
    hogy úgy elfogott a fájdalom,
    mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
    mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
    és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
    De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
    ellenséged kezéből,
és megszabadít!

Sion népe, csépelj!

11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
    s ezt mondják: „Rontsunk rá,
    teperjük a földre,
legeltessük szemünket
    a Sion romjain!”

12 De ők nem értik
    az Örökkévaló gondolatát,
    nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
    akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
    amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
    mint vas-szarvú,
    bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
    taposd meg és csépeld őket,
    mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
    add az Örökkévalónak,
vagyonukat
    az Egész Föld Urának!

Footnotes

  1. Mikeás 4:1 Az idők végén Szó szerint: „Az utolsó napokban”. Héber kifejezés: valamilyen meghatározott időtartam végét jelenti, pl. az esztendő végét.
  2. Mikeás 4:5 uralma… követjük Szó szerint: „Nevében jár(unk)”.
  3. Mikeás 4:7 sántákat… szétszórtakat Valószínűleg Jeruzsálem lakosaira vonatkozik.
  4. Mikeás 4:8 nyájnak őrtornya Akkoriban a pásztor gyakran a legelőn épített kis őrtoronyból tartotta szemmel a nyáját.

A béke korszaka(A)

Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek.

Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.

Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt!

Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.

Azon a napon - így szól az Úr - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam.

A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké.

És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága.

Sion megpróbáltatása

Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt?

10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az Úr ellenségeid hatalmától.

11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra!

12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre.

13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az Úrnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának.

14 Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.