Jézus bevonul Jeruzsálembe^(A)

11 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt,

² és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide.

³ Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi."

⁴ El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.

⁵ Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?"

⁶ Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket.

⁷ Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.

⁸ Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat;

⁹ akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

¹⁰ Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!"

¹¹ Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.

²⁹ Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:

³⁰ "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.

³¹ Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá."

³² Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.

³³ Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"

³⁴ Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá."

³⁵ Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.

³⁶ Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.

³⁷ Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,

³⁸ és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"