Add parallel Print Page Options

17  Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.

Ne okozz megütközést!(A)

17 Ezt mondta Jézus a tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy történjenek olyan dolgok, amelyek miatt egyesek elveszítik a hitüket. De jaj annak, aki miatt ilyesmi történik! Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna. Vigyázzatok hát, legyetek óvatosak!

Ha Isten családjában valamelyik testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd, és ha megbánja,[a] bocsáss meg neki! Ha napjában hétszer is vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád megbánással, bocsáss meg neki!”

A mustármagnyi hit

Akkor az apostolok kérték az Urat: „Erősítsd a hitünket!”

Ő így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, akkor mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben — az pedig engedelmeskedne nektek.”

A szolga és ura

Jézus ezt mondta: „Ki az közületek, aki azt mondja a rabszolgájának, amikor az a szántás vagy legeltetés után hazajön a mezőről: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg«? Ugye, hogy inkább ezt mondjátok: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.« A szolgát nem illeti külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak, hiszen csak azt tette, ami a kötelessége. 10 Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Rabszolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Csak azt tettük, ami a kötelességünk.«”

Hol van a többi kilenc?

11 Jézus útban volt Jeruzsálem felé, és Galileából éppen Samáriába érkezett. 12 Amikor az egyik faluba ért, tíz leprás jött vele szembe, akik jó messze megálltak, 13 és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!”

14 Mikor Jézus látta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!”[b]

Azok mind a tízen el is indultak, és útközben meggyógyultak. 15 Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. 16 Azután arcra borult Jézus lába előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt. 17 Jézus ezt kérdezte: „Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a többi kilenc? 18 Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?” 19 Azután hozzá fordult: „Kelj fel, és menj el békességgel! A hited megmentett téged.”

Isten Királysága bennetek van(B)

20 Egyszer a farizeusok megkérdezték Jézust, hogy mikor jön majd el Isten Királysága.

Így válaszolt: „Isten Királysága bizony eljön, de nem szemmel látható módon. 21 Nem úgy, hogy rámutatnak: »Itt van!«, vagy »Ott van!«, mert Isten Királysága bennetek és közöttetek van.”

Amikor az Emberfia eljön

22 A tanítványainak pedig ezt mondta: „Eljön majd az idő, amikor szeretnétek látni legalább egyetlen egyet az Emberfiának napjai közül, de nem fogtok látni. 23 Amikor ezt mondják nektek: »Nézd, itt van!«, vagy: »Ott van!«, ne menjetek oda, és ne kövessétek őket!” 24 „Ahogy a villám megvilágítja egyik végétől a másikig az egész égboltot, olyan nyilvánvaló módon jön vissza az Emberfia is azon a napon. 25 De előbb még sokat kell szenvednie. Ez a nemzedék pedig elutasítja őt.

26 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. 27 Akkor az emberek ettek, ittak, megházasodtak és férjhez mentek egészen addig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az Özönvíz, és mindenkit elpusztított.

28 Ugyanaz történik majd, mint ami Lót idején történt. Az emberek akkor is ettek, ittak, vásároltak és eladtak, ültettek és építettek, 29 de mikor Lót kiment Sodomából, tűz és kéneső hullott az égből, és mindenkit elpusztított a városban. 30 Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia megjelenik.

31 Azon a napon, ha valaki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit, hanem azonnal meneküljön! Ha a mezőn lesz, azonnal meneküljön, ne forduljon vissza és ne törődjön azzal, amit hátrahagy! 32 Emlékezzetek Lót feleségére![c]

33 Aki meg akarja őrizni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszteni, de aki feladja az életét, az örökre megmenti.

34 Mondom nektek: azon az éjszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják. 35 Ha két asszony őröl majd együtt a kézimalommal, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.” [36] [d]

37 A tanítványok megkérdezték tőle: „Hová, Uram?”

Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem van, oda gyűlnek a keselyűk.”[e]

Footnotes

  1. Lukács 17:3 megbánja Ez a kifejezés ugyanaz, mint amellyel Bemerítő János és Jézus Isten Királyságába hívta az embereket: „Változtassátok meg a gondolkodásotokat és térjetek vissza Istenhez!” Vagyis nem csupán bocsánatkérésről van szó, hanem gyökeres és belső megváltozásról. A következő versben is.
  2. Lukács 17:14 Menjetek… papnak Mózes törvénye szerint a papnak kellett eldöntenie, hogy valaki egészen meggyógyult-e a leprából. Lásd 3Móz 14.
  3. Lukács 17:32 Lót feleségére Lásd 1Móz 19:15–26.
  4. Lukács 17:36 Egyes kéziratokban ez következik: „Két férfi lesz majd a mezőn, az egyiket felviszik, a másikat otthagyják.”
  5. Lukács 17:37 keselyű Elhullott állatokkal táplálkozó madár.