Add parallel Print Page Options

24  Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

19 Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

20 Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

24 „Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit,
    mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket?
Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják,
    mikor ítéli el végre a gonoszokat?

Elnyomják a gonoszok a szegényeket,
    szomszédjuk földjéből elvesznek,
mások nyájaiból juhokat rabolnak,
    és más legelőre vezetik őket.
Még az árváktól is ellopják a szamarakat,
    az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.
Leszorítják az útról a szegényeket,
    s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.

A szegények kora reggel munkához fognak,
    hogy betevő falatjukat megkeressék,
    családjuk kenyerét megszerezzék.
Olyanok, mint a vándorló vadszamarak,
    mikor füvet keresnek a pusztában.
A szegények csak a maradékot szedegetik
    mások földjén, aratás után,
    vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.
Nincs takarójuk éjjelre,
    meztelenül hálnak a hidegben.
Áztatja őket a záporeső,
    a sziklát ölelik menedékül,
    mert nincs hová behúzódjanak.
A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát,
    ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
10 Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni,
    hordja a búzát a gazdag magtárába,
    miközben ő maga éhezik.
11 Olajat présel a gazdag olajfaligetében,
    mustot sajtol szőlőskertjében,
    közben szomjúság gyötri.
12 A városban haldoklók hörgése hallik,
    sebesültek kiáltanak segítségért,
    de Isten mit sem törődik velük.

13 Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak,
    s nem törődnek vele, hogy mit kíván,
    nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
14 A gyilkos felkel reggel,
    hogy megölje a szegény nyomorultat.
Éjjel meg olyan lesz,
    mint a tolvaj.
15 A prostituált szeme az alkonyatot lesi,
    hogy ne lássa senki, mikor útjára indul,
    még arcát is eltakarja.
16 A tolvaj éjjel indul útjára,
    a sötétség leple alatt betör a házakba.
    De nappal bezárkózik,
    mert látni sem akarja a világosságot.
17 Nekik az éjfél a reggelük,
    a halál árnyéka az ismerősük.

18 De a gonoszok hirtelen eltűnnek,
    ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat,
átkozott lesz örökségük a földön,
    szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
19 Úgy nyeli el őket a holtak hazája,
    mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
20 A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti,
    csak a férgek örülnek neki.
Senki sem emlékszik rá többé,
    és gonoszságának örökre vége szakad.
21 A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt,
    és nem tesz jót az özvegyekkel.

22 Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat,
    és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
23 Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak,
    szemmel tartja útjaikat.
24 A gonoszok talán kis időre sikeresek,
    de hamar eltűnnek.
    Levágják őket is, mint a gabona kalászát,
    meghalnak, mint bárki más.

25 Nem így van? De igen!
    Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”

A gonosz emberek vétkei

24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?

Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.

Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.

Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.

Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.

A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.

Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.

Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.

Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.

10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.

11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.

12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.

13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.

14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.

15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.

16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.

Jön a méltó büntetés

18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.

19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.

20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.

21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.

22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.

23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.

24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.

25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?

24 “Why does the Almighty not set times(A) for judgment?(B)
    Why must those who know him look in vain for such days?(C)
There are those who move boundary stones;(D)
    they pasture flocks they have stolen.(E)
They drive away the orphan’s donkey
    and take the widow’s ox in pledge.(F)
They thrust the needy(G) from the path
    and force all the poor(H) of the land into hiding.(I)
Like wild donkeys(J) in the desert,
    the poor go about their labor(K) of foraging food;
    the wasteland(L) provides food for their children.
They gather fodder(M) in the fields
    and glean in the vineyards(N) of the wicked.(O)
Lacking clothes, they spend the night naked;
    they have nothing to cover themselves in the cold.(P)
They are drenched(Q) by mountain rains
    and hug(R) the rocks for lack of shelter.(S)
The fatherless(T) child is snatched(U) from the breast;
    the infant of the poor is seized(V) for a debt.(W)
10 Lacking clothes, they go about naked;(X)
    they carry the sheaves,(Y) but still go hungry.
11 They crush olives among the terraces[a];
    they tread the winepresses,(Z) yet suffer thirst.(AA)
12 The groans of the dying rise from the city,
    and the souls of the wounded cry out for help.(AB)
    But God charges no one with wrongdoing.(AC)

13 “There are those who rebel against the light,(AD)
    who do not know its ways
    or stay in its paths.(AE)
14 When daylight is gone, the murderer rises up,
    kills(AF) the poor and needy,(AG)
    and in the night steals forth like a thief.(AH)
15 The eye of the adulterer(AI) watches for dusk;(AJ)
    he thinks, ‘No eye will see me,’(AK)
    and he keeps his face concealed.
16 In the dark, thieves break into houses,(AL)
    but by day they shut themselves in;
    they want nothing to do with the light.(AM)
17 For all of them, midnight is their morning;
    they make friends with the terrors(AN) of darkness.(AO)

18 “Yet they are foam(AP) on the surface of the water;(AQ)
    their portion of the land is cursed,(AR)
    so that no one goes to the vineyards.(AS)
19 As heat and drought snatch away the melted snow,(AT)
    so the grave(AU) snatches away those who have sinned.
20 The womb forgets them,
    the worm(AV) feasts on them;(AW)
the wicked are no longer remembered(AX)
    but are broken like a tree.(AY)
21 They prey on the barren and childless woman,
    and to the widow they show no kindness.(AZ)
22 But God drags away the mighty by his power;(BA)
    though they become established,(BB) they have no assurance of life.(BC)
23 He may let them rest in a feeling of security,(BD)
    but his eyes(BE) are on their ways.(BF)
24 For a little while they are exalted, and then they are gone;(BG)
    they are brought low and gathered up like all others;(BH)
    they are cut off like heads of grain.(BI)

25 “If this is not so, who can prove me false
    and reduce my words to nothing?”(BJ)

Footnotes

  1. Job 24:11 The meaning of the Hebrew for this word is uncertain.