Jób 23
Hungarian Károli
23 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
Jób 23
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób hetedik válasza
23 Jób erre így felelt:
2 „Panaszom még mindig keserű,
mert Isten keze nehezedik rám.
3 Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!
Elmennék egészen trónusáig,
4 elé terjeszteném ügyemet,
bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
5 Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem,
s megérthetném, hogyan válaszol!
6 Vajon erejét fordítaná ellenem?
Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
7 Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet,
s tudom, végül felmentene bírám!
8 De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt,
ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
9 Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom,
ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
10 De ő ismer engem, látja minden lépésemet,
s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből,
mint a megtisztított arany!
11 Lábnyomát követtem egész életemben,
ösvényeiről nem tértem le soha.
12 Parancsának engedelmeskedtem,
szavait szívembe rejtettem.
13 De ő mindig ugyanaz marad,
s tervétől senki el nem térítheti.
Amit elhatározott, véghez is viszi.
14 Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!
S tudom, sok terve van még velem.
15 Ezért reszketek színe előtt,
ha belegondolok, félelemtől remegek.
16 Mert Isten rémített meg engem,
a Mindenható félelme szállt rám.
17 Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém,
s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center