Add parallel Print Page Options

Isten eljön ítéletre

Habakuk próféta imádsága. Ének.

Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!

Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld.

Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.

Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.

Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.

Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

A folyamok ellen lobbant haragra az Úr? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?

Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.

10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai.

11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.

12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.

13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)

14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt.

15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain.

16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!

17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.

18 De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.

19 Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre.

Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.

Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!

Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.

Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.

Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.

Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!

Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!

A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?

Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.

10 Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.

11 A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl [és] ragyogó kopjád villanásától.

12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.

13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!

14 Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.

15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.

16 Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.

17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.

18 De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben.

19 Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklõmesternek, az én hangszereimmel.

Imádság

Habakuk próféta imádsága.[a]

Örökkévaló, hallottam régi tetteidről,
    s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem!
Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan,
    most is jelentsd ki magad népednek, mint régen!
Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela

Isten dél[b] felől közeledik,
    a Párán[c] hegyéről jön a Szent. Szela
Dicsősége betölti a Mennyet,
    dicséretével megtelik a föld!
Ragyog, mint a Nap,
    kezéből fénysugarak indulnak,
    ott van hatalmának rejtekhelye.
Előtte halálos járvány pusztít,
    lába nyomát döghalál követi.
Ahol megáll, földrengés támad,
    ahová néz, reszketnek a népek.
Szétmállanak az ősi hegyek,
    elsüllyednek az ősi halmok.
De az ő útjai örökkévalók!

Látom, összedőlnek Kúsán sátrai,
    reszketnek Midján[d] földén a sátrak,
    lakóik félve remegnek.
Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg?
    A folyókra haragszol, vagy a tengerre,
hogy vágtató lovakon,
    robogó harci szekereken
    száguldasz a győzelemre?

Nyilaidat előveszed tegzedből,
    s íjadat kifeszíted. Szela

Meghasítod a földet,
    és folyók ömlenek a száraz földön.
10 Meglátnak téged a hegyek és remegnek,
    vízáradat borítja el a földet,
megszólalnak a mélység vizei,
    és magasra csapnak a hullámok.
11 A Nap és a Hold megállnak az égen,
    amikor villámló nyilaidat
    és ragyogó lándzsád meglátják.
12 Haragodban megtaposod a földet,
    eltiprod a nemzeteket.
13 Csatába indulsz,
    hogy népedet megszabadítsd,
    felkentedet[e] győzelemre vezeted.
Lesújtasz a gonoszok vezérére,
    seregestől elpusztítod.[f] Szela
14 Saját nyilaival lövöd le
    a gonoszok vezérét,
aki forgószélként ránk tört seregével,
    hogy szétszórja népünket.
Már előre örült,
    hogy saját otthonában
    pusztíthatja el a védteleneket.
15 Bizony, megtaposod lovaiddal
    a tenger habjait,
    a nagy vizek hullámait!

Mégis örvendezek az Örökkévalóban!

16 Hallottam mindezt,
    és egész testem remeg!
    Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
    lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
    amíg a látomás beteljesül,
    amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.

17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
    s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
    kipusztul az akolból a juhnyáj,
    s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
    ujjongok szabadító Istenemben!

19 Mert az Örökkévaló Isten
    megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
    mint a hegyi kecskék ugrásait,
    és magas sziklákon vezet engem.

A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.

Footnotes

  1. Habakuk 3:1 Ez a fejezet tulajdonképpen zsoltár. Az eredeti szövegben még szerepel a „sigjónót” szó is, amelynek jelentése ismeretlen. Talán a zenészeknek szóló utasítás lehet.
  2. Habakuk 3:3 dél Szó szerint: „Témán”. Edom országának középső része, Izráeltől délre.
  3. Habakuk 3:3 Párán Az Izráeltől délre fekvő hegyek egyik csúcsa.
  4. Habakuk 3:7 Kúsán… Midján Arab törzsek, sátorlakó nomád pásztorok.
  5. Habakuk 3:13 felkent Szó szerint: „messiás” — vonatkozhat egy fölkent királyra, vagy a Messiásra is.
  6. Habakuk 3:13 Lesújtasz… elpusztítod Szó szerint: „Lesújtasz a gonoszok házának fejére, és lecsupaszítod az alapjától a nyakáig.”

Habakkuk’s Prayer

A prayer of Habakkuk the prophet. On shigionoth.[a](A)

Lord, I have heard(B) of your fame;
    I stand in awe(C) of your deeds, Lord.(D)
Repeat(E) them in our day,
    in our time make them known;
    in wrath remember mercy.(F)

God came from Teman,(G)
    the Holy One(H) from Mount Paran.[b](I)
His glory covered the heavens(J)
    and his praise filled the earth.(K)
His splendor was like the sunrise;(L)
    rays flashed from his hand,
    where his power(M) was hidden.
Plague(N) went before him;
    pestilence followed his steps.
He stood, and shook the earth;
    he looked, and made the nations tremble.
The ancient mountains crumbled(O)
    and the age-old hills(P) collapsed(Q)
    but he marches on forever.(R)
I saw the tents of Cushan in distress,
    the dwellings of Midian(S) in anguish.(T)

Were you angry with the rivers,(U) Lord?
    Was your wrath against the streams?
Did you rage against the sea(V)
    when you rode your horses
    and your chariots to victory?(W)
You uncovered your bow,
    you called for many arrows.(X)
You split the earth with rivers;
10     the mountains saw you and writhed.(Y)
Torrents of water swept by;
    the deep roared(Z)
    and lifted its waves(AA) on high.

11 Sun and moon stood still(AB) in the heavens
    at the glint of your flying arrows,(AC)
    at the lightning(AD) of your flashing spear.
12 In wrath you strode through the earth
    and in anger you threshed(AE) the nations.
13 You came out(AF) to deliver(AG) your people,
    to save your anointed(AH) one.
You crushed(AI) the leader of the land of wickedness,
    you stripped him from head to foot.
14 With his own spear you pierced his head
    when his warriors stormed out to scatter us,(AJ)
gloating as though about to devour
    the wretched(AK) who were in hiding.
15 You trampled the sea(AL) with your horses,
    churning the great waters.(AM)

16 I heard and my heart pounded,
    my lips quivered at the sound;
decay crept into my bones,
    and my legs trembled.(AN)
Yet I will wait patiently(AO) for the day of calamity
    to come on the nation invading us.
17 Though the fig tree does not bud
    and there are no grapes on the vines,
though the olive crop fails
    and the fields produce no food,(AP)
though there are no sheep in the pen
    and no cattle in the stalls,(AQ)
18 yet I will rejoice in the Lord,(AR)
    I will be joyful in God my Savior.(AS)

19 The Sovereign Lord is my strength;(AT)
    he makes my feet like the feet of a deer,
    he enables me to tread on the heights.(AU)

For the director of music. On my stringed instruments.

Footnotes

  1. Habakkuk 3:1 Probably a literary or musical term
  2. Habakkuk 3:3 The Hebrew has Selah (a word of uncertain meaning) here and at the middle of verse 9 and at the end of verse 13.