Add parallel Print Page Options

Efraim hűtlensége és büntetése

13 Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá.

Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak!

Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje.

De én, az Úr, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.

Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.

Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.

Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton.

Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket.

Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.

10 Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket!

11 Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban.

12 Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke.

13 Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből.

14 Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás!

15 Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.

13  Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.

Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!

Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!

Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.

A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.

De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.

Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!

Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.

10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!

11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!

12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!

13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.

14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.

15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.

A bálványimádás büntetése

13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
    ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
    meghalt.
Egyre többet vétkeznek,
    ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
    a maguk tetszése szerint,
    mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
    ezeknek áldoznak,
    és csókolgatják az aranyborjúkat!
Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[a],
    a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
    vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!

Nem ismerhetsz más Istent kívülem!

Pedig Egyiptomtól fogva
    én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
    nincs más szabadító, csak Én!
A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
    a száraz földön lettél az enyém!
Mikor aztán dús legelőre vittelek,
    jóllaktál, elbizakodtál,
    rólam meg elfelejtkeztél!
Hát én is úgy bánok majd velük,
    mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
    mint a leopárd az út mellett.
Rájuk rontok,
    mint kölykétől megfosztott medve,
    szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
    mint zsákmányát az oroszlán,
    széttépem, mint prédát a ragadozó.

Izráel, ellenem fordultál!

Vesztedre tetted, Izráel,
    hogy ellenem fordultál,
    segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
    s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
    »Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[b]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
    el is vettem felindulásomban![c]

12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
    számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
    ahogy a fájdalmak rátörnek
    a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
    mert bár eljött az ideje,
    mégsem akar megszületni.

14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
    Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
    Seol, hol a fullánkod?
    Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
    feltámad a keleti szél,
    az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
    kiapasztja kútjait,
    megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
    mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
    gyermekeiket sziklához csapják,
    terhes asszonyaikat fölhasítják.”

Footnotes

  1. Hóseás 13:3 reggeli köd Izráelben gyakori, hogy hajnalban sűrű köd jön a tenger felől, amely hamar szétoszlik, amint a nap fölkel.
  2. Hóseás 13:10 Adj… fejedelmeket Lásd 1Sám 8:4–9.
  3. Hóseás 13:11 Adtam… felindulásomban Lásd 1Sám 8:4–9.