Add parallel Print Page Options

És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erõsen feddõzének vele.

Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szõlõmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?

Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az õ felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.

Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstõl kifáradottan.

És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.

És mondának Sukkót elõljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?

Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.

És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai [épen] úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót férfiai.

És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.

10 Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az õ seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú [volt.]

11 És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte magát].

12 És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.

13 Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz hágójától:

14 Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tõle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak elõljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.

15 Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?

16 És elõfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait [vévén], megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.

17 Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.

18 És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket a Thábor [hegyén] megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te vagy, olyanok voltak õk is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi.

19 És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha életben hagytátok volna õket, én sem ölnélek meg titeket!

20 És monda Jéthernek, az õ elsõszülöttjének: Kelj fel, öld meg õket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.

21 És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és [te] ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az õ ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az õ tevéiknek nyakán levõ ékességeket.

22 És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezébõl.

23 És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!

24 Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tõletek, hogy adja nékem mindenikõtök a zsákmányul ejtett fülön függõket; mert arany fülön függõik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.

25 És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függõket, melyeket prédául ejtett.

26 Az arany fülön függõknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany [siklus] volt, amaz ékességeken, függõkön és bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának.

27 És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lõn [ez] Gedeonnak és házanépének tõrbeejtésére.

28 Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elõtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.

29 És [haza]tért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.

30 És Gedeonnak volt hetven fia, kik az õ ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.

31 És az õ ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.

32 És meghala Gedeon, a Joás fia, késõ vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer [városában.

33 Lõn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai [az Úrtól], és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.

34 És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az õ Istenökrõl, a ki õket megszabadította minden ellenségeik kezébõl köröskörül.

35 És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, a melyeket õ tett vala az Izráellel.

Azonban az Efraim-törzsbeliek megharagudtak Gedeonra, és heves szemrehányásokat tettek neki: „Miért nem hívtál bennünket is a midjániak ellen a harcba?” De Gedeon így felelt nekik: „Ne háborogjatok, hiszen ti sokkal nagyobb győzelmet arattatok, mint én! Azt gondoljátok, hogy én szüreteltem, ti meg csak a maradékot böngésztétek? Nem sokkal többet ér, amit ti elértetek? Az Örökkévaló a ti kezetekbe adta Midján fejedelmeit: Órébet és Zéebet! Ehhez képest, amit én tettem, az szinte semmi!” Ezzel lecsendesítette őket.

Gedeon elfogja Midján két királyát

Gedeon és háromszáz fős csapata folytatta a menekülő midjániak üldözését, bár nagyon éhesek[a] és fáradtak voltak. Átkeltek a Jordánon, és Szukkót városához érkeztek. Gedeon akkor megkérte a város lakóit: „Kérlek, adjatok néhány kenyeret a katonáimnak, hiszen már nagyon kimerültek! Régóta üldözzük Midján menekülő királyait, Zebahot és Calmunnát”.

De a város vezetői elutasították: „Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret a seregednek?”

„Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló kezembe fogja adni ezt a két királyt! Azután visszajövök hozzátok, és a pusztai tövisekkel és tüskés vesszőkkel fogom büntetésül végigverni a hátatokat!”

Tovább mentek tehát étlen-szomjan, és Penúél városához érkeztek. Annak lakosaitól is hasonlóképpen élelmet kért Gedeon a katonáinak, de azok is ugyanúgy elutasították, mint a szukkótiak. Gedeon őket is megfenyegette: „Meglátjátok, hogy győzelemmel térek vissza, de akkor lerombolom ezt a tornyot!”

10 Zebah és Calmunna seregük maradékával együtt egészen Karkor városáig menekült. Seregükből 120 000 férfi elesett a harcokban, és csak 15 000 maradt meg. 11 Gedeon kitartóan üldözte őket, és a nomád pásztorok útján, amely Nóbahtól és Jogbohától keletre halad, utol is érte, és megtámadta a midjániakat. A támadás váratlanul érte őket, és vereséget szenvedtek. 12 Zebah és Calmunna ugyan elmenekült, de Gedeon utánuk ment, és elfogta mindkettőt, a seregüket pedig teljesen szétverte.

13 A harcok után Gedeon, Jóás fia hazafelé indult csapatával. A Heresz-hágónál 14 Gedeon elfogott egy Szukkótból való ifjút, kikérdezte, és felíratta vele Szukkót vezetőinek a névsorát: összesen 77 férfi nevét.

15 Amikor Gedeon ismét Szukkóthoz ért, ezt mondta a vezetőknek: „Emlékeztek, hogyan gúnyoltatok: »Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret kimerült seregednek?« Most hát jól nézzétek meg, itt van Zebah és Calmunna!” 16 Azzal a város vezetőit lefogatta, és pusztai tövisekkel meg tüskés vesszőkkel jól elverette őket. 17 Utána Penúél alá vonult, lerombolta a tornyot, és a város lakóit megölte.

18 Ezután Gedeon megparancsolta, hogy hozzák elé Zebahot és Calmunnát. Azt kérdezte tőlük: „Milyen férfiakat öltetek meg a Tábór-hegyen?”

„Rád hasonlítottak. Olyanok voltak, mint egy király fiai” — válaszolták azok ketten.

19 „Bizony a testvéreimet, anyám fiait öltétek meg! — kiáltott föl Gedeon — Az Örökkévalóra esküszöm, hogy ha életben hagytátok volna őket, én is életben hagynálak titeket!”

20 Azután oda fordult Jeterhez, elsőszülött fiához: „Rajta! Öld meg ezt a két királyt!” De Jeter nem húzta ki a kardját, mert még egészen fiatal fiú volt, félt megölni őket.

21 Akkor Zebah és Calmunna azt mondta Gedeonnak: „Te magad ölj meg minket, te már erős férfi vagy!” Így hát maga Gedeon ölte meg ezt a két királyt, azután elvette a tevéik nyakáról a félhold alakú díszítéseket.

Gedeon efódot készít

22 Az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: „Mivel te szabadítottál meg bennünket a midjániaktól, te uralkodj népünk fölött! Aztán majd a fiad, utána meg annak a fia uralkodjon!”

23 De Gedeon elutasította ezt: „Nem fogunk uralkodni fölöttetek, sem én, sem a fiam! Az Örökkévaló uralkodjon Izráelen!”

24 Azután még hozzátette: „Azért valamit mégis kérek tőletek: adjon nekem mindegyikőtök egy-egy arany fülbevalót, amelyet a midjániaktól zsákmányolt!” Ugyanis a midjániak izmáeliek voltak, és arany fülbevalókat viseltek.

25 „Örömest neked adjuk azokat!” — válaszolták erre a katonák. Azonnal le is terítettek egy ruhát a földre, és minden harcos arra dobott egy-egy zsákmányolt fülbevalót. 26 Összesen mintegy 1 700 sékel[b] arany ékszer gyűlt össze így Gedeon számára. Ezen fölül Gedeon zsákmánya volt mindaz, amit ő Midján két királyától elvett: az ékszerek, a bíbor palástok és a tevék nyakán lévő láncok. 27 Az aranyból Gedeon efódot-szobrot készíttetett, amelyet a saját városában, Ofrában helyezett el. Egész Izráel oda ment, hogy azt imádja Istenük, az Örökkévaló helyett. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. Ugyanakkor Gedeon és a családja számára is csapdának bizonyult ez az efód.

28 Így történt, hogy Midján királyságát az Örökkévaló megalázta Izráel népe által. Azután a midjániak többé nem is tudtak fölülkerekedni Izráelen, amely pedig békességben élt Gedeon idejében, vagyis 40 évig.

Gedeon halála

29 Ezután Jerubbaál, vagyis Gedeon, Jóás fia hazament a saját birtokára, és ott élt. 30 Mivel sok felesége volt, összesen 70 fia született. 31 Rajtuk kívül született még egy fia, Abímelek, akinek az anyja Gedeon másodfelesége volt, és Sikemben élt.

32 Gedeon idős korban halt meg, és a saját nemzetsége, az Abíezer-nemzetség családi sírboltjában temették el, Ofrában, ahová korábban Jóást, Gedeon apját is eltemették.

33 De alighogy Gedeon meghalt, Izráel népe ismét elfordult az Örökkévalótól, és hűtlen[c] lett hozzá. Idegen isteneket, a Baálokat kezdték imádni, és Baál-Beritet tették meg istenüknek. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. 34 Hamar elfelejtkezett Izráel népe Istenéről, az Örökkévalóról, aki megszabadította őket minden körülöttük lakó ellenségüktől. 35 Arról is elfelejtkeztek, hogy milyen sokat köszönhetnek Jerubbaálnak, vagyis Gedeonnak, és a családjával sem bántak úgy, ahogyan azt Gedeon megérdemelte volna.

Footnotes

  1. Birák 8:4 bár… éhesek Ez az ókori görög fordításból (LXX) való, a masszoréta héber szövegben nem szerepel.
  2. Birák 8:26 1 700 sékel Mai mértékkel kb. 20 kg.
  3. Birák 8:33 hűtlen Szó szerint „házasságtörő”.