2 Mózes 4
Hungarian Károli
4 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.
3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.
4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.
5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.
7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.
8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon.
10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.
15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.
22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.
23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.
24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.
25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.
28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.
30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.
31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
2 Mózes 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jelek Mózes számára
4 De Mózes így felelt: „De ők biztosan nem fognak hinni nekem! Nem fognak rám hallgatni, hanem azt mondják majd: »Nem is jelent meg neked az Örökkévaló!«”
2 Az Örökkévaló ezt kérdezte: „Mi van a kezedben?”
„A pásztorbotom” — válaszolta Mózes.
3 „Dobd a földre!” — mondta neki.
Mózes ledobta a botját, és az kígyóvá változott. Mózes megijedt és elfutott előle, 4 de az Örökkévaló ezt mondta: „Nyúlj utána, és fogd meg a farkánál!”
Amikor Mózes elkapta a kígyó farkát, az újra bottá változott. 5 „Tedd meg ezt az ő szemük előtt is — mondta az Örökkévaló —, s akkor el fogják hinni, hogy valóban megjelent neked az Örökkévaló, őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene!”
6 Azután így folytatta: „Tedd a kezed a ruhád alá, a melledre!”
Mózes engedelmeskedett, és amikor kihúzta a kezét, azt egészen elborították valami szörnyű bőrbetegség hófehér foltjai.
7 „Tedd vissza a kezed ismét a ruhád alá!” — mondta neki az Örökkévaló. Mózes így tett. S lám, amikor kihúzta a kezét, az újra tökéletesen egészséges volt!
8 „Látod — mondta az Örökkévaló —, ha még az első jel láttán sem hisznek neked, majd hisznek a másodiknak! 9 Ha pedig még ez a két jel sem győzné meg őket, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts egy keveset a Nílus vizéből, és öntsd a földre. A folyóvíz, amit kiöntöttél, vérré fog változni a szemük előtt!”
10 Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.”
11 Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló? 12 Most hát indulj el, mert én veled leszek, és megtanítalak arra, hogy mit mondj!”
13 Mózes azonban így könyörgött: „Ó, Uram, kérlek, küldj akárkit, csak ne engem!”
14 Ekkor már az Örökkévaló megharagudott Mózesre: „Rendben van! Akkor itt van a bátyád, Áron, a lévita! Tudom, hogy ő igazán jól tud beszélni! Már jön is eléd. Hogy fog örülni, amikor találkoztok! 15 Te beszélj vele, és add a szájába az én szavaimat! Én leszek a te száddal, és Áron szájával, és megtanítalak mindkettőtöket, hogy mit tegyetek. 16 Áron fog szólni a néphez helyetted. Olyan lesz számodra, mintha a szájad lenne, te pedig olyan leszel az ő számára, mintha istene lennél. 17 Vedd a kezedbe a pásztorbotodat, s azzal vidd véghez a jeleket.”
Mózes visszaindul Egyiptomba
18 Mózes ezután visszatért apósához, Jetróhoz, és ezt mondta: „Kérlek, engedj el, hadd menjek vissza a rokonaimhoz Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még!”
„Menj békével!” — válaszolta Jetró.
19 Az Örökkévaló még Midjánban szólt Mózesnek: „Most már nyugodtan visszatérhetsz Egyiptomba! Mind meghaltak, akik halálra kerestek téged.”
20 Mózes tehát szamárra ültette a feleségét, meg a fiait, és útnak indultak Egyiptomba. Kezébe vette az Isten botját — így utaztak.
21 Útközben az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, gondod legyen rá, hogy véghezvidd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre felhatalmaztalak! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és nem fogja szabadon engedni népemet. 22 Akkor ezt mondd a fáraónak: »Így szól az Örökkévaló: Izráel az én fiam, elsőszülöttem. 23 Megmondtam neked, hogy engedd szabadon a fiamat, hogy imádhasson engem. De mivel makacsul ellenszegültél, hamarosan megölöm az elsőszülött fiadat.«”
Cippóra bölcsessége
24 Útközben, egy éjszakai szálláson az Örökkévaló Mózes elé állt, és meg akarta ölni őt.[a] 25 Cippóra, Mózes felesége azonban fogott egy éles követ, és körülmetélte a fiát. A levágott bőrt odadobta a lábához,[b] és ezt mondta: „E vér által a jegyesem vagy.” 26 Amikor Isten már nem akarta megölni Mózest, Cippóra ismét azt mondta: „E vér által a jegyesem vagy, a körülmetélés miatt.”
Mózes Egyiptomba érkezik
27 Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél[c] találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát. 28 Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.
29 Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit. 30 Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes[d] pedig bemutatta nekik a csodajeleket. 31 A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.
Footnotes
- 2 Mózes 4:24 őt Vagy: „Mózes fiát”. A 24–26 versek értelmezése vitatott.
- 2 Mózes 4:25 lábához A szövegből nem tűnik ki, hogy kinek a lábáról van szó. Az sem világos, hogy Cippóra kihez beszél.
- 2 Mózes 4:27 Isten hegyénél Vagyis a Hóreb-hegynél, más néven: Sínai-hegynél.
- 2 Mózes 4:30 Mózes Vagy: „Áron”. Szó szerint: „ő” (hímnemű névmás).
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center