2 Krónika 25
Hungarian Károli
25 Huszonöt esztendõs korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálembõl való.
2 És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt; de nem tiszta szívbõl.
3 Lõn pedig azután, hogy országában megerõsödék, megölé az õ szolgáit, a kik a királyt, az õ atyját megölték vala.
4 De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az õ saját bûnéért ölettessék meg.
5 Összegyûjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá õket a húsz esztendõsöktõl fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.
6 Annakfelette az Izráeliták közül százezer erõs vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.
7 Eljöve pedig az Isten embere õ hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.
8 Ha nem [hiszed,] ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség elõtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.
9 Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.
10 Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala õ hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
11 Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közül tízezeret.
12 És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, a kiket egy magas kõszikla tetejére vivének, és letaszították õket a magas kõszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.
13 Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek õ vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.
14 Lõn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megverésébõl, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik elõtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.
15 Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az õ népöket a te kezedbõl?
16 Lõn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a [király:] Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt mûveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.
17 Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!
18 Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, a mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.
19 Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen [általam.]
20 De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja õket, mivel az Edomiták isteneit keresték.
21 Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással õ és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.
22 És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
23 Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé õt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kõfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.
24 És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.
25 Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.
26 Amásiának pedig többi dolgai, az elsõk és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében?
27 Azon idõtõl fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szõttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott õt.
28 És elhozák onnét lovakon, és eltemeték õt az õ atyáival, Júdának városában.
2 Krónika 25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Amacjá, Júda királya(A)
25 Amacjá huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, és Jeruzsálemből származott. 2 Amacjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart — de mégsem teljes szívvel. 3 Amikor uralma megerősödött, kivégeztette azokat a szolgákat, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. 4 A gyilkosok gyermekeit azonban nem bántotta, mert meg van írva Mózes Törvényének könyvében, hogy az Örökkévaló megparancsolta: „Az apáknak nem kell meghalniuk gyermekeik bűnei miatt, sem a gyermekeknek apáik bűneiért, hanem mindenki a saját bűneiért fizessen halálával.”[a]
5 Amacjá összegyűjtött Júdából minden húsz éves vagy annál idősebb, harcra alkalmas férfit, és besorozta őket a hadseregébe. Júda és Benjámin törzséből családjaik szerint osztotta be őket századosok és ezredesek vezetése alá. Az így felállított hadseregben 300 000 válogatott harcos szolgált, akik pajzzsal és dárdával voltak felfegyverkezve.
6 Ezen kívül 100 talentum[b] ezüstért Izráelből is felfogadott 100 000 válogatott és erős zsoldos katonát.
7 Azonban Isten egyik embere a királyhoz ment, és ezt mondta: „Királyom, ne menjen veled a harcba az Izráelből felbérelt sereg! Az Örökkévaló nem lesz Izráellel, az Efraim törzséből valókkal. 8 De ha mégis magaddal viszed őket, hiába készülsz a harcra, mert Isten földre terít téged az ellenség előtt. Tudd meg, hogy Istennek van hatalma győzelemre segíteni, vagy elbuktatni a harcban!”
9 Amacjá ekkor azt kérdezte Isten emberétől: „De mi legyen azzal a 100 talentum ezüsttel, amit már kifizettem az izráeli katonáknak?” Isten embere azt válaszolta: „Az Örökkévaló annál sokkal többet tud neked adni!”
10 Így hát Amacjá különválasztotta az Efraimból jött csapatot, és hazaküldte őket. Azok pedig megharagudtak rá és Júdára, s felháborodva tértek vissza.
11 Amacjá pedig felbátorodott, és seregét a Sós-völgybe vezette. Ott megütközött a szeíri sereggel[c], és levágott közülük 10 000 harcost. 12 Ezen kívül Júda serege foglyul ejtett 10 000 ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe — így ölték meg valamennyit.
13 Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacjá hazaküldött, és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samáriától Béthoronig, megölt 3 000 embert és sok zsákmányt rabolt.
14 Amikor Amacjá az edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe. Ott felállította, és úgy tisztelte azokat, mintha saját istenei lennének: meghajolt előttük és tömjént égetett nekik. 15 Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Amacjára, és egy prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta: „Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből?”
16 De a király közbevágott: „Ki tett téged a király tanácsadójává?! Hallgass el, különben meghalsz!” Akkor a próféta elhallgatott, de még hozzátette: „Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.”
17 Azután Amacjá, Júda királya tanácskozott a vezetőivel, és követet küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szemben!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.
18 Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. 19 Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat?! Erre vagy annyira büszke? Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon! Hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”
20 De Amacjá nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá és népe Edom isteneit imádta. 21 Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben: Jóás, Izráel királya és Amacjá, Júda királya. 22 A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, 23 őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök[d] hosszan. 24 Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Isten Templomából, amelyeket addig Obed-Edóm őrzött, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.
25 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. 26 Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. 27 Amikor Amacjá elfordult az Örökkévaló követésétől, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. 28 Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávid városába, ősei mellé.
Footnotes
- 2 Krónika 25:4 Az apáknak… halálával Idézet: 5Móz 24:16.
- 2 Krónika 25:6 100 talentum Ez kb. 3,6 t.
- 2 Krónika 25:11 szeíri sereggel Vagyis Edom seregével.
- 2 Krónika 25:23 400 könyök Ez kb. 200 m.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center