2 Krónika 1
Hungarian Károli
1 Megerõsödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az õ Istene vele volt, és õt igen felmagasztalá.
2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden elõljáróinak [és] a családfõknek,
3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet õ vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a [helyre,] melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora elõtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr elõtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égõáldozatot.
7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.
8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és õ helyette engemet királylyá tettél.
9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora.
10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped elõtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tõlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölõknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sõt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az elõtted, sem az utánad való királyoknak.
13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyérõl, a gyülekezet sátora elõl és uralkodék az Izráelen.
14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedõi sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
17 És mikor feljõnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst [siklusért,] egy-egy lovat százötven ezüst [siklusért;] és ugyan csak õk szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.
2 Krónika 1
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Salamon király bölcsességet kér Istentől(A)
1 Salamon, Dávid fia megerősítette királyi uralmát az országában. Istene, az Örökkévaló vele volt, és nagy királlyá tette.
2 Ezután Salamon üzenetet küldött egész Izráelben a katonai vezetőknek: az ezredeseknek és századosoknak, azután a bíróknak, fejedelmeknek és a családfőknek, hogy gyűljenek hozzá. 3 Együtt elmentek Gibeonba, arra a magaslatra, ahol akkoriban a Találkozás Sátora volt. Ez az a Szent Sátor, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája készített a pusztában. 4 A Szövetségláda már nem volt a Sátorban, mert azt korábban Dávid felvitte Kirját-Jeárimból Jeruzsálembe, ahol egy erre a célra készített sátorban helyezte el. 5 A bronzoltár azonban — amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített — ott volt az Örökkévaló Sátora előtt Gibeonban. Ezért ment oda Salamon és a többi vezető. 6 Ezen az oltáron, amely az Örökkévaló előtt állt, Salamon király ezer égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak.
7 Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, és megszólította: „Mit adjak neked? Kérj, amit csak akarsz!”
8 Salamon ezt felelte Istennek: „Te nagy szeretettel és hűséggel bántál apámmal, Dáviddal, és utána engem tettél királlyá. 9 Most hát, Örökkévaló, Istenem, teljesítsd be ígéreted, amelyet apámnak, Dávidnak tettél. Hiszen te tettél engem királlyá oly nép fölött, amely megszámlálhatatlan, mint a porszemek a földön! 10 Ezért bölcsességet és tudást kérek tőled ahhoz, hogy képes legyek e népet helyesen vezetni minden körülmények között! Máskülönben hogyan tudnám kormányozni hatalmas népedet?”
11 Isten ezt válaszolta: „Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél magadnak gazdagságot, birtokot, hosszú életet vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét nem kérted — hanem bölcsességet kértél és tudást, hogy uralkodhass népemen, akik fölött királlyá tettelek téged, 12 ezért megadom neked a bölcsességet és a tudást, amelyet kértél. Ráadásul adok neked olyan gazdagságot, birtokot és dicsőséget is, amelyhez foghatót nem ismert egyetlen más király előtted, de utánad sem.”
13 Ezután Salamon hazatért Jeruzsálembe a gibeoni magaslatról, az Örökkévaló Sátorától, és uralkodott Izráelen.
Salamon megerősíti hadseregét(B)
14 Salamon megerősítette hadseregét egy állandó csapattesttel, amely 1 400 harci szekérből és 12 000 lovasból állt. Ezek egy része a király mellett állomásozott Jeruzsálemben, más részüket pedig az erre a célra szolgáló harci szekerek városaiban helyezte el. 15 Salamon idejében az ezüst és az arany olyan közönséges lett Jeruzsálemben, mint a kő, és annyi volt a cédrusfa, mint a vadfügefa a síkságon. 16 Salamon kereskedői lovakat vásároltak Egyiptomból és Kevéből.[a] 17 Vásároltak harci szekereket is Egyiptomból, darabját 600 sékel ezüstért, a hozzá való lovakat pedig 150 sékel[b] ezüstért. Ezeket azután eladták a hettiták és az arámok királyainak.
Footnotes
- 2 Krónika 1:16 Kevéből A mai Törökország déli részén fekvő ókori tartomány. Nevezték Ciliciának is.
- 2 Krónika 1:17 600 sékel… 150 sékel Ez kb. 7 kg illetve kb. 2 kg ezüstöt jelent.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center