Add parallel Print Page Options

Jéhú megöleti Aháb fiait és párthíveit

10 Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a tartalommal:

Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt.

Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért!

De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?!

Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz!

Erre egy második levelet is írt nekik, ezzel a tartalommal: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek el hozzám Jezréelbe holnap ilyenkor! A királyfiak ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket.

Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Jéhúnak Jezréelbe.

Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a kapu bejáratánál két rakásba!

Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg őt, de ki vágta le mindezeket?

10 Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre az Úr igéjéből, amit kijelentett az Úr Aháb házáról! Az Úr véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Illés által.

11 Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni.

12 Majd elindult, és elment Samáriába. Éppen Bét-Éked-Háróimnál járt az úton,

13 amikor találkozott Jéhú Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait.

14 Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit.

Jéhú és Jehónádáb megölik a Baal-papokat

15 Onnan továbbmenve összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte tőle: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Jehónádáb így felelt: Igen! Ha igen - mondta Jéhú -, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára.

16 Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért. És magával vitte a harci kocsiján.

17 Miután megérkezett Samáriába, levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, az Úr igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek.

18 Akkor összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé a Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni.

19 Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be a Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Jéhú azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa a Baal tisztelőit.

20 Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt.

21 Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt.

22 Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat.

23 Majd bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek az Úr tisztelői közül. Csak a Baal tisztelői lehetnek itt!

24 Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Jéhú pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért.

25 Amikor elvégezték az égőáldozat előkészítését, ezt parancsolta Jéhú a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe.

26 Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették.

27 Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is.

28 Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből.

29 De nem tágított Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.

30 Az Úr ezt mondta Jéhúnak: Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért utódaid negyedízig ülnek Izráel trónján.

31 Jéhú azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel az Úrnak, Izráel Istenének a törvénye szerint éljen. Nem tágított Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

Hazáél győzelme Izráelen

32 Abban az időben kezdte az Úr megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén:

33 a Jordántól napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a rúbenieket és a Manassé-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt.

34 Jéhú egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

35 Pihenni tért Jéhú őseihez, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóáház lett a király.

36 Az az idő, amíg Jéhú Samáriában Izráel királya volt: huszonnyolc esztendő.

10  Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb [fiainak] tútoraihoz, ilyen parancsolattal:

Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs városokkal és fegyverekkel együtt,

Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az õ atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.

És megrettenének felette igen, és mondának: Ímé már két király nem maradhatott meg õ elõtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?

És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!

És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket.

És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és õ hozzá küldték Jezréelbe.

És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.

És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?

10 Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ szolgája, Illés által mondott.

11 Azután levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.

12 És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.

13 És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.

14 Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És megfogták õket elevenen, és megölték õket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.

15 És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És õ kezet nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.

16 És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték õt az õ szekerén.

17 És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb [nemzetségébõl] megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek.

18 És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.

19 Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelõit.

20 És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.

21 És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.

22 Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik ruhákat.

23 És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.

24 És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közül, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.

25 Mikor pedig elvégezték az égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le õket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És levágták õket fegyver élével, és elhányták [az õ holttestöket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,

26 És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.

27 És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.

28 Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.

29 De Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.

30 És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.

31 De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívébõl, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.

32 Abban az idõben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden határában.

33 A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertõl fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.

34 Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

35 És elaluvék Jéhu az õ atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joákház, az õ fia, helyette.

36 A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.

Jéhú kiirtja Aháb leszármazottjait és rokonait

10 Ahábnak 70 fia élt Samáriában. Jéhú leveleket írt Samáriába, a jezréeli vezetőknek,[a] és azoknak, akik Aháb fiait nevelték. Ez állt a levelekben: 2-3 „Amint megkapjátok ezt a levelet, válasszátok ki uratok fiai közül azt, aki a legderekabb és legméltóbb az uralkodásra! Ő legyen a királyotok. Erős falakkal védett városban laktok, vannak harci szekereitek, lovaitok, fegyvereitek — harcoljatok hát uratok, Aháb uralkodói családjáért!”

De ezek a vezetők mind nagyon megijedtek, amikor a levelet olvasták. Azt gondolták: „Lám két király sem tudott ellenállni Jéhúnak, akkor hogyan ellenkezhetnénk mi vele?”

A palota felügyelője, a városparancsnok, a vezetők és a királyfiak nevelői együttesen küldtek választ Jéhúnak: „Szolgáid vagyunk, engedelmeskedünk a parancsodnak! Nem választunk magunknak más királyt. Cselekedj belátásod szerint!”

Akkor Jéhú másodszor is levelet írt nekik: „Ha valóban velem vagytok, és hallgattok rám, akkor fejezzétek le uratok, Aháb fiait! Holnap ilyenkor küldjétek hozzám a levágott fejeket, Jezréelbe!”

Ahábnak 70 fia volt, akiket a város vezetőire bízott, hogy azok neveljék fel őket. Amikor ezek a vezetők megkapták Jéhú levelét, kivégezték őket, s a levágott fejüket kosarakba rakták, és másnap elküldték Jéhúnak Jezréelbe. Amikor a követ Jéhúhoz érkezett, s jelentette, hogy elhozták Aháb fiainak a levágott fejeit, ő azt mondta: „Rakjátok ezeket két rakásba a város kapuja előtt, s maradjanak ott holnap reggelig!”

Másnap reggel Jéhú kiment a város kapujához, és megállt a nép előtt. Ezt mondta nekik: „Ti ártatlanok vagytok! Nézzétek, én szőttem összeesküvést uram ellen, és megöltem őt. De ezeket a királyfiakat kik ölték meg? 10 Értsétek meg, és ne felejtsétek, hogy az Örökkévaló szava nem üres beszéd! Amit ő mondott Aháb családjáról, abból semmi sem marad el, hanem minden beteljesedik. Most hát láthatjátok, hogy az Örökkévaló beteljesítette, amit szolgája, Illés által megmondott!”

11 Ezután Jéhú még mindazokat megölette, akik Jezréelben még megmaradtak Aháb házából, beleértve minden tekintélyes embert, Aháb barátait és papjait is. Nem hagyott elfutni senkit.

Jéhú megöli Ahazjá rokonait

12 Azután Jéhú Samáriába ment. Útközben egy helyre ért, amelyet Pásztorok Táborának hívtak. 13 Ott találkozott Ahazjának, Júda királyának a rokonaival. Megkérdezte tőlük: „Kik vagytok?”

Ők ezt válaszolták: „Ahazjának, Júda királyának rokonai vagyunk. Látogatóba megyünk Izráel királyának fiaihoz, és a király anyjának fiaihoz.”

14 „Fogjátok meg őket élve!” — parancsolta Jéhú az embereinek.

Elfogták valamennyit, és a Pásztorok Táborának kútja mellett megölték őket: 42 férfit, Ahazjá rokonait. Egyet sem hagyott életben.

Jónádáb csatlakozik Jéhúhoz

15 Mikor Jéhú továbbment, találkozott Jónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, majd megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, olyan igaz szívvel vagy-e hozzám, mint én tehozzád?”

Jónádáb így felelt: „Igen!”

„Ha így van, akkor nyújtsd a kezed!” — mondta Jéhú, és maga mellé állította őt a harci szekerére.

16 Majd ezt mondta neki: „Gyere velem, és lásd meg, hogyan állok bosszút az Örökkévaló iránti féltékeny szeretetemtől hajtva!” Így Jónádábot Jéhú magával vitte Samáriába.

17 Amikor a városba érkeztek, Jéhú megölte Aháb összes rokonát, aki Samáriában lakott. Ahogyan az Örökkévaló megmondta Illés által, pontosan úgy történt: Jéhú kiirtotta Aháb egész családját.

A Baál tisztelőinek és papjainak kiirtása

18 Ezután Jéhú összehívta az egész népet, és kihirdette: „Figyeljetek rám! Aháb nem eléggé tisztelte Baált, Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni! 19 Hívjátok hát össze hozzám Baál minden prófétáját, tisztelőjét, papját! Ne hiányozzon senki közülük, mert aki nem jön el, annak meg kell halnia! Nagy ünnepet tartunk, és nagy áldozatot akarok bemutatni Baálnak.”

Azonban ezt Jéhú csak azért tervezte, hogy Baál összes hívét kipusztítsa Izráelből. 20 Ezért mondta, hogy „Tartsunk szent ünnepet Baál tiszteletére!”

21 Tehát Jéhú követeket küldött Izráel minden részébe, akik kihirdették ezt az egész országban. Össze is gyűltek Baál tisztelői teljes létszámban, senki sem maradt el közülük. Így Baál temploma zsúfolásig megtelt.

22 Jéhú parancsolt a ruhák felügyelőjének: „Hozz ki a raktárból ruhákat Baál minden tisztelőjének!” Ki is hozták a ruhákat, és kiosztották a Baál-hívek között.

23 Ezután Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia bementek Baál templomába a tömeg közé, és kihirdették: „Nézzetek alaposan körül, hogy semmi esetre se legyen közöttetek egyetlen egy se az Örökkévaló tisztelői közül! Itt most csak Baál hívei lehetnek!” 24 Ezután Baál tisztelői bementek a templomba, hogy áldozatokat mutassanak be Baálnak.

Ezalatt Jéhú a templom köré állította 80 katonáját, és ezt parancsolta nekik: „Vigyázzatok, hogy Baál tisztelőit mind egy szálig megöljétek! Senki se menekülhessen el közülük! Ha csak egyet is elszalaszt valaki, a saját életével felel érte!”

25 Ahogy befejezték az áldozatokat, Jéhú azonnal parancsot adott a támadásra a testőröknek és tiszteknek: „Most rohanjátok le őket! Menjetek be a templomba, és vágjátok le valamennyit! Senkit ne hagyjatok életben!”

A testőrök, tisztjeik vezetésével berohantak a templomba, és ott mindenkit lekaszaboltak, a holttesteket pedig kidobálták. Behatoltak a Baál-templom legbelső részébe is, 26-27 kihordták onnan a bálványoknak állított oszlopokat, összetörték és elégették azokat. Azután az egész templomot lerombolták, a helyén pedig nyilvános illemhelyet alakítottak ki, amely a mai napig is használatban van.

28 Így pusztította ki Jéhú Izráelből a Baál-kultuszt. 29 De mégsem fordult el Jeroboámnak, Nebát fiának a bűnétől. Jeroboám bűnbe vitte Izráel népét a bika-formájú aranybálványok imádatával, amelyeket Bételben és Dánban állított fel — és ezzel a bálványimádással Jéhú sem szakított.

Jéhú uralkodásának összefoglalása

30 Az Örökkévaló ezt mondta Jéhúnak: „Mivel azt tetted, amit én jónak tartok, és úgy bántál Aháb családjával, ahogy azt én akartam — ezért négy nemzedéken keresztül utódaid fognak uralkodni Izráel királyi trónján.”

31 Jéhú azonban nem igyekezett azon, hogy teljes szívvel az Örökkévaló, Izráel Istene törvénye szerint éljen, mivel nem szakított Jeroboám bűnével, amellyel ő bűnbe vitte Izráel népét.

32 Ebben az időben kezdte az Örökkévaló megcsonkítani Izráel területét. Ugyanis Hazáél, Arám királya a közös határ egész hosszában megverte Izráel seregét, és egyes országrészeket elszakított Izráelből. 33 Így vette el a Jordán folyótól keletre elterülő részeket: Gileád egész földjét, valamint Gád, Rúben és Manassé törzsének területeit, az Arnón-patak völgyében fekvő Aróér városától kezdve: vagyis egész Gileádot és Básánt.

34 Jéhú egyéb dolgait, mindazt, amit uralkodása idején tett, és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 35 Azután meghalt Jéhú, és eltemették ősei mellé Samáriában. Utána a fia, Jóáház követte Izráel trónján. 36 Jéhú 28 évig uralkodott Samáriában, Izráel királyaként.

Footnotes

  1. 2 Királyok 10:1 jezréeli vezetőknek Az ókori görög (LXX) és latin fordításokban: „a város vezetőinek” — vagyis Samária vezetőinek.