1 Sámuel 30
Hungarian Károli
30 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, [ímé] az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tûzzel.
2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytõl fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az õ útjokra.
3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tûzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.
4 Akkor Dávid és a nép, a mely õ vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.
5 Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelbõl való Ahinoám és a Kármelbõl való Abigail, a Nábál felesége.
6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi õt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerõsíté magát az Úrban, az õ Istenében.
7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.
8 És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é õket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.
9 Elméne azért Dávid, õ és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a [népnek] egy része megállott.
10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget;] kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.
11 És találának a mezõn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták õt vízzel.
12 És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszõlõt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
13 És monda néki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Õ pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja.
14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tûzzel.
15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És õ monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.
16 Elvezeté azért õket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.
17 És vágta õket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.
18 És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az õ két feleségét is megszabadítá Dávid.
19 És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott.
20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk elõtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!
21 Midõn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta õket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté õket békességgel.
22 Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el.
23 Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; õ oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.
24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sõt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlõképen osztozzanak.
25 És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.
26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az õ barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.
27 Azoknak [tudniillik,] a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban [laknak;]
28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában [laknak;
29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban [laknak;]
30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban [laknak;
31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.
1 Sámuel 30
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid visszaszerzi, amit az ellenség elrabolt
30 Dávid és csapata két nap múlva érkezett vissza Ciklágba. Akkor látták, hogy amíg ők távol voltak, az amálekiek betörtek a délvidékre, földúlták és fölégették a várost. 2 Ciklágból elhurcolták az asszonyokat és a gyerekeket. Senkit nem öltek meg, csak foglyul ejtették és magukkal vitték őket.
3 Amikor Dávid és az emberei látták, hogy a várost, ahol az otthonuk volt, az amálekiek teljesen elpusztították, fölperzselték, és hogy feleségeiket és gyermekeiket mind elvitték, 4 hangos sírásra fakadtak, és addig sírtak, amíg már sírni sem tudtak tovább. 5 Dávid két feleségét is elhurcolták: a Jezréelből való Ahinóámot és a Kármelből való Abigailt, aki előzőleg Nábál özvegye volt.
6 Az emberek annyira elkeseredtek a gyermekeik elvesztése miatt, hogy már arról beszéltek, hogy megkövezik Dávidot. Emiatt Dávid nagyon szorult helyzetbe került, mégis erőt és bátorságot merített Istenéből, az Örökkévalóból. 7 Azután magához hívatta Ebjátárt, Ahimelek fiát, a papot, és ezt mondta neki: „Kérlek, hozd magaddal az efódot is!” Ebjátár az efóddal együtt Dávidhoz ment, 8 s akkor Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Üldözzem-e a rablókat? Utolérem-e őket?”
Az Örökkévaló ezt felelte: „Igen, üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat!”
9-10 Elindult hát Dávid 600 emberével az amálekiek után, és elérkeztek a Beszór-patakhoz. Itt azonban 200 férfi megállt, mert nagyon elfáradtak. Dávid 400 emberrel folytatta az utat.
11-12 Útközben rátaláltak egy fiatal egyiptomi férfira, akit Dávid elé vittek. Az egyiptomi nagyon ki volt merülve, ezért adtak neki kenyeret, aszalt fügét és mazsolát. Ő pedig evett, ivott, és megerősödött, mert előzőleg már három nap és három éjjel nem evett, nem ivott semmit.
13 Ezután Dávid kikérdezte: „Kinek a szolgája vagy? Honnan jöttél?”
Az egyiptomi így felelt: „Egy amáleki férfi szolgája vagyok, Egyiptomból származom. A gazdám három nappal ezelőtt magamra hagyott, mert megbetegedtem. 14 A csapatunk portyázni indult, betörtünk a délvidékre, ahol a kerétiek[a] laknak, meg Júda vidékére, Káleb területére. Fölgyújtottuk Ciklág városát is.”
15 „Elvezetsz-e bennünket ehhez a rablóbandához?” — kérdezte Dávid.
„Esküdj meg Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz ki a gazdámnak, akkor odavezetlek!” — válaszolta az egyiptomi.
16 El is vezette Dávidot és csapatát az amálekiek táborához, ahol éppen nagy mulatozás folyt, mert ünnepelték a gazdag zsákmányt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júdából szereztek. Ettek, ittak, táncoltak, és elterültek a földön. 17 Dávid és katonái lecsaptak rájuk, és hajnaltól másnap estig vágták őket. Mindössze négyszáz fiatal férfi maradt életben az amálekiek közül — ezek is csak azért, mert a tevéikre ültek, és elmenekültek.
18 Így szerezte vissza Dávid mindazt, amit az amálekiek elraboltak. Két feleségét is kiszabadította. 19 Semmi sem hiányzott, Dávid mindent visszaszerzett: a feleségeket, gyermekeket, idős rokonokat és minden vagyonukat. 20 Ezen kívül nagy zsákmányt is szerzett: juhnyájakat és marhacsordákat, amelyeket azután az emberek a menet élén hajtottak hazafelé. Azt mondták erről: „Nézzétek! Ez mind Dávid zsákmánya!”
21 Hazafelé menet elérkeztek a Beszór-patakhoz, ahol már várta őket az a 200 harcos, akiket Dávid hátrahagyott, mert nagyon fáradtak voltak. Mikor ezek látták, hogy Dávid és serege közeledik, eléjük mentek, és Dávid köszöntötte őket. 22 Voltak azonban Dávid kíséretében olyan rosszindulatú és semmirekellő emberek is, akik így beszéltek: „Ezek itt kétszázan nem jöttek velünk harcolni! Ne is adjunk nekik a zsákmányból semmit! Csak a saját feleségüket meg gyermekeiket kapják vissza, azután elmehetnek!”
23 Dávid azonban ezt mondta nekik: „Nem, testvéreim! Ezt nem tehetitek velük! Gondoljátok meg, hogy az Örökkévaló épségben megőrzött bennünket, és kezünkbe adta a rablóbandát, és a nagy zsákmányt is! 24 Senki sem hallgatna rátok ebben. Inkább legyen így: mindannyian egyformán részesedjenek a zsákmányból! Aki eljött velünk harcolni, és aki a holmiknál maradt, az is egyformán kapjon belőle.” 25 Ettől fogva ez lett a rendelkezés és szokás Izráelben, és így van ez mind a mai napig.
26 Miután Dávid hazaérkezett Ciklágba, még Júda törzse vezetőinek, a barátainak is részt küldött a hadizsákmányból, s ezt üzente nekik: „Itt küldök számotokra ajándékot abból a zsákmányból, amelyet az Örökkévaló ellenségeitől vettünk el.”
27 Ilyen ajándékot kaptak Dávidtól a vezetők a következő városokban: Bétel, Rámót-Negev, Jattír, 28 Aróér, Szifmót, Estemóa, 29 Rákál, meg a jerahmeéliek és kéniek városai, 30 Horma, Bór-Ásán, Aták 31 és Hebron. Általában minden olyan város vezetőinek küldött ilyen ajándékot, ahol a csapatával korábban megfordult.
Footnotes
- 1 Sámuel 30:14 kerétiek Vagy: „a Kréta szigetéről valók”. Ezek valószínűleg a filiszteusok egyik törzsét alkották. Dávid testőrei között is voltak ebből a törzsből valók.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center