Ábrahám feleséget keres Izsáknak

24 Az Örökkévaló mindenben megáldotta Ábrahámot, aki magas kort ért meg. ^2-4 Egy napon magához hívta a legidősebb és rangban első szolgáját, akire a többi szolga irányítását és minden vagyona igazgatását bízta. Ezt mondta neki: „Jöjj csak ide! Rád akarom bízni, hogy hozz feleséget a fiamnak, Izsáknak. Meg kell esküdnöd az Örökkévalóra, ég és föld Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül szerzel neki feleséget! Nem azok közül, akik ezen a földön élnek! Hanem visszatérsz abba az országba, ahonnan jöttem, ott felkeresed a rokonaimat, és közülük hozol a fiamnak feleséget. Tedd ide a kezedet a combom alá, és esküdj meg!”

⁵ A szolga megkérdezte: „Ha az a leány nem akarna velem ide jönni, akkor vigyem vissza a fiadat arra a földre, amelyről kijöttél?”

⁶ „Nem, dehogy! A fiamat semmi szín alatt ne vidd vissza! ⁷ Az Örökkévaló, az ég Istene kihozott engem apám házából és családjából. Kihozott szülőföldemről és rokonaim közül. Megszólított, és megesküdött, hogy utódaimnak adja ezt a földet. Igen, az Örökkévaló küldje el angyalát előtted, hogy sikerrel járj, és onnan hozz a fiamnak feleséget! ⁸ Ha pedig az a leány nem akar veled eljönni, akkor fel vagy mentve az eskü alól — csak a fiamat oda vissza ne vidd!” — felelte Ábrahám.

⁹ Akkor a szolga Ábrahám combja alá tette a kezét, és megesküdött erre.

¹⁰ Majd kiválasztott tízet gazdája tevéi közül, és megrakta őket gazdája válogatott kincseivel, amelyeket ajándéknak szánt. A tevekaravánnal azután Mezopotámiába indult. Hosszú utazás után megérkezett a városhoz, ahol régen Náhor lakott. ¹¹ Már esteledett, amikor a város határában egy kút mellett megállapodott, és megpihentette tevéit. Ebben az időben szoktak az asszonyok és leányok a kúthoz jönni, hogy vizet merítsenek.

¹² A szolga ekkor így imádkozott: „Örökkévaló, Ábrahámnak, gazdámnak Istene! Kérlek, mutasd meg Ábrahám iránti hűségedet és jóindulatodat! Segíts meg, hogy még ma megtaláljam azt a leányt! ¹³ Nézd, ide állok a kút mellé, mikor a városból vízért jönnek a leányok! ¹⁴ Adj nekem, kérlek, jelt, hogy lássam, melyik fiatal leányt szántad Izsáknak! Ez legyen a jel: amikor megkérem őket, hogy adjanak innom a korsójukból, amelyikük azt válaszolja: »Igyál csak, sőt még a tevéidet is megitatom« — arról fogom tudni, hogy ő az, akit Izsáknak szántál feleségül. Így mutasd meg, kérlek, hogy szeretettel és hűséggel vagy gazdám iránt!”

A szolga találkozik Rebekával

^15-16 Még be sem fejezte, amikor egy fiatal leány közeledett a kúthoz, korsóval a vállán. Rebeka volt az, Betúél leánya. (Betúél Milká fia, Milká pedig Náhórnak, Ábrahám testvérének felesége volt.) Nagyon szép volt a leány, fiatal és hajadon. Lement a kúthoz, megtöltötte a korsót, majd indult vissza. ¹⁷ Ekkor Ábrahám szolgája odafutott hozzá, és megszólította: „Kérlek, adj innom a korsódból!” ¹⁸ Rebeka azonnal levette a korsót a válláról, és inni adott neki: „Igyál, uram!” ¹⁹ Majd, miután a szolga ivott, még hozzátette: „Húzok vizet a tevéidnek is, uram, és adok nekik, amennyit kívánnak^[a].” ²⁰ Sietve hozzá is látott a tíz teve megitatásához: korsójából az állatok vályújába öntötte a vizet, majd ismét hozott a kútról, amíg csak a tevék eleget nem ittak.

²¹ Közben a szolga szótlanul állt, és figyelte, hogy az Örökkévaló hogyan ad választ kérésére, és hogy sikeressé teszi-e küldetését. ²² Amikor a tevék már teleitták magukat, a szolga Rebekának ajándékozott egy fél sékel súlyú arany gyűrűt^[b], meg két arany karperecet, amelyek egyenként 5 sékelt^[c] nyomtak. ²³ Majd megkérdezte: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a leánya vagy? Van-e számunkra szálláshely apád házánál?”

²⁴ Rebeka válaszolt: „Apám Betúél, akit Milká Náhornak szült — ²⁵ majd hozzátette —, van nálunk bőven hely a számotokra, meg az állataitoknak is takarmány, megszállhattok nálunk!”

²⁶ Akkor a szolga földig hajtotta magát, és imádta az Örökkévalót: ²⁷ „Áldott legyen az Örökkévaló, gazdámnak, Ábrahámnak Istene, aki hűséggel és szeretettel bánt gazdámmal, és megtartotta ígéretét! Bizony, ő az, aki engem gazdám testvérének családjához vezetett!”

²⁸ Ezalatt Rebeka hazafutott, és mindent elmondott anyjának és a többieknek.

^29-30 Ott volt a bátyja, Lábán is, aki mindent hallott, és látta az ékszereket, amelyeket Rebeka kapott. Kifutott hát a forráshoz, és ott találta Ábrahám szolgáját a tevékkel együtt. ³¹ Ezt mondta neki: „Jöjj be hozzánk, áldott embere az Örökkévalónak! Ne várakozz itt kint, készítettem szállást a számotokra, és az állataitoknak is adok helyet!”

³² Amikor Ábrahám szolgája a rokonok házához érkezett, Lábán lemálházta a tevéket, enni adott nekik, azután a férfiaknak vizet adott, hogy lemossák lábukról az út porát. ³³ Majd vacsorához ültették őket, de Ábrahám szolgája ezt mondta: „Előbb szeretném elmondani, mi járatban vagyok, majd azután eszem.”

„Hallgatunk téged!” — mondta Lábán.

A szolga beszéde

³⁴ A szolga hozzákezdett: „Én Ábrahámot szolgálom, ³⁵ akit az Örökkévaló gazdagon megáldott és hatalmassá tett. Adott neki az Örökkévaló nyájakat és csordákat, rengeteg ezüstöt és aranyat, sok szolgát és szolgálót, tevét és szamarat. ³⁶ Sára, uramnak felesége fiút szült uramnak idős korában, és uram minden vagyonát ez a fiú örökli.

³⁷ Mikor elindultam, uram megesketett engem: »Ne a kánaániak leányai közül szerezz a fiamnak feleséget! Ne azok közül, akik ezen a földön laknak! ³⁸ Utazz el abba az országba, ahonnan jöttem, ott keresd fel apám rokonait, és közülük hozz a fiamnak feleséget.« ³⁹ Akkor megkérdeztem uramtól: Ha az a leány nem akarna velem ide jönni, akkor mitévő legyek?

⁴⁰ Ő pedig így felelt: »Az Örökkévaló, akinek jelenlétében élek, elküldi angyalát előtted, hogy sikeressé tegye utadat, és feleséget hozz a fiamnak apám rokonsága közül. ⁴¹ Ha pedig elmész a rokonaimhoz, de ők nem akarják elengedni azt a leányt veled, akkor fel leszel mentve esküd alól.«

⁴² Amikor ma a kúthoz érkeztem, így imádkoztam: Örökkévaló, Ábrahámnak, gazdámnak Istene! Kérlek, tedd sikeressé küldetésemet! ⁴³ Nézd, ide állok a kút mellé, és megvárom, amíg a városból vízért jön egy leány. Majd megkérem, hogy adjon innom a korsójából. ⁴⁴ Ha így felel: »Igyál csak, sőt még a tevéidet is megitatom« — arról fogom tudni, hogy ő az, akit Izsáknak szántál feleségül!

⁴⁵ Még be sem fejeztem magamban az imádkozást, amikor láttam, hogy Rebeka közeledik a kúthoz, korsóval a vállán. Lement a kúthoz, és megtöltötte a korsót. Ekkor megszólítottam: »Kérlek, adj innom a korsódból!« ⁴⁶ Rebeka azonnal levette a korsót a válláról, és ezt mondta: »Igyál! Húzok vizet a tevéidnek is, és megitatom őket.« Akkor ittam, és Rebeka megitatta a tevéimet is. ⁴⁷ Majd megkérdeztem: »Kérlek, mondd meg nekem, kinek a leánya vagy?« Rebeka válaszolt: »Apám Betúél, akit Milká Náhornak szült.« Akkor megajándékoztam őt egy arany gyűrűvel^[d] és két arany karpereccel.

⁴⁸ Majd földig hajoltam, imádtam és áldottam az Örökkévalót, gazdámnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett engem, gazdám testvérének leányához, hogy őt vigyem a gazdám fiának feleségül.

⁴⁹ Most hát, kérlek, mondjátok meg, jóindulattal és rokoni szeretettel bántok-e gazdámmal! Ha nem, mondjátok meg azt is, hogy tovább menjek!”

⁵⁰ Erre Betúél és Lábán így válaszoltak: „Nyilvánvaló, hogy lépéseidet az Örökkévaló irányította hozzánk! Ehhez nincs mit hozzátenni, és mi semmit sem szólhatunk ellene. ⁵¹ Nézd, itt van Rebeka, vidd őt magaddal, és legyen urad fiának felesége — úgy, ahogy azt az Örökkévaló elhatározta.”

⁵² Amikor ezt Ábrahám szolgája hallotta, földig hajolt az Örökkévaló előtt. ⁵³ Azután megajándékozta Rebekát azokkal a drága holmikkal, amelyeket erre a célra hozott magával: gyönyörű ruhákkal, értékes arany- és ezüstékszerekkel. Drága ajándékokat adott Rebeka anyjának és bátyjának is. ⁵⁴ Ezután a szolga és a kíséretében lévő emberek ettek-ittak, majd ott töltötték az éjszakát. Reggel a szolga kérte vendéglátóit, hogy engedjék útra kelni, hogy visszatérjen urához.

⁵⁵ Rebeka anyja és bátyja azonban ezt felelték: „Hadd maradjon még velünk Rebeka vagy tíz napig, azután keljetek útra!”

⁵⁶ De a szolga így válaszolt: „Kérlek, ne tartsatok vissza, ha már az Örökkévaló ennyire megáldotta küldetésemet! Bocsássatok el, hadd térjek vissza uramhoz!”

⁵⁷ „Jól van, hívjuk ide, és kérdezzük meg a leányt” — válaszolták ők.

⁵⁸ Így is történt. Megkérdezték Rebekát: „Akarsz-e még ma útra kelni Ábrahám szolgájával?”

„Igen, még ma elmegyek” — felelte ő.

⁵⁹ Ekkor a családja elbocsátotta őt, és vele együtt a dajkáját, és a vendégeiket, Ábrahám szolgáit. ⁶⁰ Családtagjai búcsúzóul így áldották meg Rebekát:

⁶¹ Ezután Rebeka a szolgálóival együtt tevékre ült, és Ábrahám szolgáját követve, útra keltek. Így vitte el a szolga Rebekát.

⁶² Izsák tovább költözött a Lahaj-Rói forrástól a délvidékre. ⁶³ Egyik este Izsák éppen kiment a mezőre elmélkedni, és amint fölnézett, messziről látta, hogy egy tevekaraván közeledik.

⁶⁴ Rebeka is észrevette Izsákot a távolból, s azonnal leszállt a tevéről. ⁶⁵ Megkérdezte a szolgát: „Uram, kérlek, ki az a férfi ott a távolban, aki felénk közeledik?”

„Ő Izsák, az én uram” — felelte a szolga. Ekkor Rebeka elfátyolozta^[e] magát.

⁶⁶ Miután találkoztak, a szolga mindenről beszámolt Izsáknak. ⁶⁷ Rebekát Izsák bevezette abba a sátorba, amely Sáráé volt. Azután feleségül vette Rebekát, és nagyon megszerette — s többé már nem szomorkodott Sára halála miatt.