Add parallel Print Page Options

Bábel tornya

11 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.

Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.

Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.

Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.

Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.

Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.

Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!

Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.

Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.

Sém nemzetsége

10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.

11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.

13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.

15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.

17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.

19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.

21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.

23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.

25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.

27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.

28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.

29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.

30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.

31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.

32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.

11  Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.

10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.

11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.

13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.

15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.

17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.

19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.

21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.

23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.

25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.