Isten ígéretet tesz Dávidnak^(A)

17 Miután Dávid palotája felépült, és ő beköltözött oda, egyszer azt mondta Nátán prófétának: „Látod, én cédrusfából készült palotában lakom, az Örökkévaló Szövetségládája meg a sátorban!”

² Nátán ezt válaszolta: „Tedd meg, amit szeretnél, mert Isten veled van!”

³ Azon az éjszakán azonban Isten megszólította Nátánt, és ezt mondta:

⁴ „Menj, és mondd meg Dávidnak, a szolgámnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: Ne te építs nekem lakóházat, Dávid! ⁵ Attól kezdve, hogy Izráelt felhoztam Egyiptomból, mind a mai napig sohasem laktam házban, hanem egyik sátorból a másikba, és egyik szentélyből a másikba költöztem. ⁶ Miközben Izráel népével együtt költöztem, mondtam-e valaha is Izráel bármelyik vezetőjének — akiket én bíztam meg, hogy népemet pásztorolják —, hogy miért nem építenek nekem cédruspalotát?!«

⁷ Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én emeltelek fel téged a juhok aklából és én hívtalak el a nyáj mellől, a legelőről, hogy népemnek, Izráelnek a fejedelme légy! ⁸ Én vagyok veled azóta is. Akárhová mentél, veled voltam, és minden ellenségedet kiirtottam előled. Olyan hírnevet fogok szerezni neked, amilyen a földi uralkodók között csak a legnagyobbaknak van. ⁹ Helyet is készítettem népemnek, Izráelnek, és elültettem őket. Békességben és nyugalomban élhetnek, senki sem fogja háborgatni őket többé. A gonoszok sem fogják őket szorongatni és elnyomni, mint eleinte, ¹⁰ és mint a bírák napjaiban, akiket népem, Izráel fölé állítottam, hogy vezessék őket. Ezen fölül, én fogom lábad alá vetni minden ellenségedet.

Sőt, én mondom, hogy az Örökkévaló fog neked házat építeni!^{[a] 11} Amikor majd életed ideje betelik, és őseidhez csatlakozol, akkor fel fogom támasztani az egyik leszármazottadat — a fiaid közül az egyiket —, és az ő királyi uralmát megerősítem. ¹² Ő lesz az, aki majd házat épít nekem — én pedig mindörökre megerősítem a trónját. ¹³ Apja leszek, ő pedig a fiam lesz. Hűséges szeretetem nem fogom visszavenni tőle — mint ahogy visszavettem attól, aki előtted volt —, ¹⁴ hanem mindörökre megerősítem őt a házamban és királyságomban. Örökre megerősítem és állandóvá teszem a trónját.«”

¹⁵ Nátán az egész éjjeli látomást, és ezt az üzenetet szóról szóra elmondta Dávidnak.

Dávid imádsága

¹⁶ Ekkor Dávid király elment, és az Örökkévaló előtt leült. Ezt mondta:

„Örökkévaló Isten! Ugyan ki vagyok én, és micsoda az én családom, hogy ennyire megtiszteltél engem? ¹⁷ Sőt, Istenem, ezen fölül még a családom jövőjéről is szóltál! Úgy bántál velem, mint valami magas rangú személlyel, ó, Istenem, Örökkévaló!

¹⁸ Mit mondhatna erre Dávid? Hiszen te annyira megtisztelted szolgádat, és jól ismered őt! ¹⁹ Örökkévaló, szolgád kedvéért és szíved szerint jelentetted ki és vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat. ²⁰ Ó, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható! Nincs Isten rajtad kívül! Soha nem hallottunk senki másról, aki ilyen csodálatos dolgokat tett volna!

²¹ Van-e a Földön még egy nép, amely népedhez, Izráelhez hasonló lenne? Ki hallott valaha is olyat, hogy Isten a maga számára megváltson egy népet, mint ahogy te megtetted ezt Izráellel, hogy hírnevet szerezz magadnak hatalmas tetteiddel? Történt-e valaha olyan, hogy Isten más népeket űzött el a helyükről, hogy helyet készítsen a saját népének, amelyet kiszabadított Egyiptomból? ²² Így tetted népedet, Izráelt mindörökre valóban a saját népeddé — te pedig, Örökkévaló, így lettél mindörökre Istenükké.

²³ Most pedig Örökkévaló, szavaidat, amelyeket szolgádról és annak családjáról mondtál, erősítsd meg mindörökre, és vidd véghez mindazt, amit mondtál! ²⁴ Igen, te beteljesíted, amit mondtál, és felmagasztalod nevedet mindörökre — mert ezt fogják mondani: »Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene valóban Istene lett Izráelnek!« Szolgádnak, Dávidnak a családját pedig erősítsd meg, és tedd állandóvá!

²⁵ Istenem, te fülem hallatára kijelentetted, hogy szolgádnak házat építesz — ezért merészelt szolgád így imádkozni előtted. ²⁶ Örökkévaló! Te vagy az Isten, te mondtad szolgádnak mindezeket a jó dolgokat, ²⁷ és megáldottad szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké. S mivel te áldottad meg, áldott is lesz mindörökké!”