Salamon bölcsességet kér Istentől^(A)

3 Salamon szövetséges viszonyba került a fáraóval, Egyiptom királyával, mivel feleségül vette a fáraó leányát, akit Jeruzsálembe vitt, a Dávid városába. Ekkor Salamon még nem készült el a saját palotájának, az Örökkévaló Templomának és Jeruzsálem kőfalának építésével. ² Mivel az Örökkévaló számára még nem épült fel a Templom, az emberek szerte az országban a magaslatokon mutattak be Istennek áldozatokat. ³ Salamon szerette az Örökkévalót, és apjának, Dávidnak rendelkezései szerint élt és uralkodott, de ő is a magaslatokon mutatta be az Örökkévalónak az égőáldozatokat és illatáldozatokat.

⁴ Akkoriban Salamon Gibeonba járt, hogy ott áldozzon az Örökkévalónak, mert ott volt a legfontosabb áldozó-magaslat, és azon egy oltár. Egyszer 1 000 állatot vitt áldozatul az Örökkévalónak Gibeonba. ⁵ Azon az éjszakán Gibeonban az Örökkévaló megjelent Salamonnak álmában, és ezt mondta neki: „Kérd el tőlem, amit szeretnél megkapni!”

⁶ Salamon így válaszolt: „Örökkévaló, te hűséggel és szeretettel voltál apám, a te szolgád, Dávid iránt, aki hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel követett téged. Mindmáig megőrizted iránta való hűséges szereteted, hiszen fiát ültetted trónjára, aki most is uralkodik. ⁷ Örökkévaló Isten, te tetted szolgádat királlyá, apám, Dávid helyett — én pedig még olyan vagyok, mint egy kisgyermek: nincs tapasztalatom abban, hogyan kell helyesen uralkodni. ⁸ Szolgád a te néped között él, amelyet magadnak választottál — s ez a nép oly hatalmas, hogy meg sem számolható. ⁹ Kérlek hát, adj szolgádnak bölcs szívet néped kormányzásához, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között. Mert e nélkül hogyan kormányozhatná valaki ezt a hatalmas népet?”

¹⁰ Tetszett az Örökkévalónak, hogy Salamon ezt kérte. ¹¹ Ezért Isten ezt felelte neki: „Jól tetted, hogy ezt kérted, és nem hosszú életet, gazdagságot vagy az ellenségeid vesztét. Mivel bölcsességet kértél ahhoz, hogy helyesen tudj döntést és igazságos ítéletet hozni, ¹² ezért, lásd, teljesítettem kérésedet. Olyan bölcs és értelmes szívet adtam neked, amilyen eddig még senki másnak nem volt, de utánad sem lesz. ¹³ Sőt, ráadásul megadtam azt is, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget, hogy életedben nem lesz hozzád fogható nagy király. ¹⁴ Ha az én utamon jársz, és ha parancsaim és rendelkezéseim szerint élsz, mint ahogyan apád, Dávid is tette, akkor ezeken fölül még életed idejét is meghosszabbítom.”

¹⁵ Salamon felébredt, és akkor értette meg, hogy Isten beszélt vele álmában. Azután Jeruzsálembe ment, és odaállt az Örökkévaló Szövetségládája elé, majd áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak: égőáldozatot és hálaáldozatot. Utána nagy lakomát rendezett minden szolgájának.

Salamon bölcs ítélete

¹⁶ Ezek után történt, hogy egyszer két asszony jött a király elé, ítéletét kérve. Prostituáltak voltak, megálltak a király trónja előtt, ¹⁷ és egyikük előadta az esetet: „Uram, királyom! Mi ketten egy házban lakunk, és mindketten gyermeket vártunk. Én szültem meg hamarabb a gyermekemet, ¹⁸ ő pedig három nappal később. Ezalatt senki más nem volt velünk a házban, csak mi ketten és a csecsemők. ¹⁹ Az egyik éjjel ő ráfeküdt a saját gyermekére, aki emiatt meghalt. ²⁰ Ő azonban még akkor éjjel felkelt, és amíg én aludtam, kicserélte a két csecsemőt: elvette mellőlem a fiamat, és a saját halott fiát tette a helyére. ²¹ Reggel, amikor szoptatni akartam a fiamat, láttam, hogy már nem él! De ahogy alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ez nem is az én fiam, akit szültem.”

²² Ekkor azonban a másik asszony közbevágott: „Nem így van! Az eleven gyermek az enyém, és a halott a tiéd!”

Az első asszony így válaszolt: „Nem igaz! A te fiad halt meg, az élő pedig az enyém!” Így vitatkoztak a király előtt.

²³ Végül a király ezt mondta: „Szóval mindketten azt állítjátok, hogy az élő gyermek a tiétek, és a másiknak a fia halt meg?” ²⁴ Akkor a király szólt a szolgáknak, hogy hozzanak egy kardot. ²⁵ Majd ezt mondta: „Vágjátok ketté az élő gyermeket! Adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak!”

²⁶ Az élő gyermek anyja ekkor megsajnálta a fiát, és így kiáltott a királynak: „Ó, uram, kérlek, inkább legyen a másik asszonyé a gyermek, csak ne öljék meg!” A másik asszony viszont ezt mondta: „Vágjátok csak ketté, ne legyen se az övé, se az enyém!”

²⁷ Akkor a király így ítélt: „Ne öljétek meg az élő gyermeket, hanem adjátok az első asszonynak, mert valóban ő az anyja!”

²⁸ Egész Izráel népe hallott erről az esetről és Salamon ítéletéről. Tisztelettel és félelemmel tekintettek a királyra, mert megértették, hogy Isten bölcsessége lakik benne, és így hozza meg ítéleteit.