Add parallel Print Page Options

47  Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!

Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.

Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!

[Így szól] a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!

Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnõjének!

Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertõztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!

És ezt mondád: Örökre úrnõ leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérõl.

És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!

És mind e kettõ eljõ reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jõnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézõ szózatod.

10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.

11 Azért jõ te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jõ pusztulás reád, nem is tudod!

12 No állj elõ hát igézõ szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva veszõdtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod [a veszedelmet.]

13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elõ és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.

14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg õket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belõlök melegülésre, sem körülülhetõ parázs!

15 Így járnak azok, a kikkel veszõdtél; és a kik kereskedõ társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!

Gúnydal Babilónia pusztulásáról

47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
    Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
    káldeusok leánya![a]
Nincs többé trónusod,
    nem leszel többé kényeztetett úrnő!
Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
    mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
    emeld fel szoknyád,
    mikor a folyók[b] gázlóin átkelsz!
Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
    s mindenki előtt megszégyenülsz![c]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
    s nem kímélek senkit közületek!”

Ezt mondja Megváltónk,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
„Némulj el, és ülj le a sötétben,
    káldeusok leánya,
    többé nem leszel birodalmak királynője!
Megharagudtam népemre,
    elfordultam örökségemtől,
    és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
    az öregekre is súlyos terhet raktál!
Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
    Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
    mi lesz ennek a vége!

Hozzászoktál a jóléthez,
    elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
    és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
    sem gyermektelen!«
Hát tudd meg, hogy mindkettő
    egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
    és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
    hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
    egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[d]
    hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
    mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
    rajtam kívül nincs más!«

11 Baj és veszedelem zúdul rád,
    de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
    és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
    s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
    Vedd elő számtalan varázsigéd,
    melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
    Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
    mint égen a csillag!
    Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
    az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
    és a jövendőmondók,
    akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
    úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
    magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
    nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
    akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
    s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”

Footnotes

  1. Ézsaiás 47:1 Babilon szűz leánya, káldeusok leánya Jelképes és megszemélyesítő kifejezés. Mindkettő ugyanazt jeleni: az egész Babilóniai birodalmat, annak vezetőit és népét.
  2. Ézsaiás 47:2 folyók A Tigris és Eufrátesz — Babilónia két nagy folyója. A főváros, Babilon, a két folyó között feküdt.
  3. Ézsaiás 47:3 A 2–3 versekben a babilóniai hadifoglyokról van szó, akikkel a győztesek úgy bánnak, mint a rabszolgákkal.
  4. Ézsaiás 47:10 Hiába… gonoszságodban Vagy: „Gonosz dolgokat tettél, mégis biztonságban érezted magad”.