Add parallel Print Page Options

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk,
mesteri kezeknek míve.

A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szûkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad [mint a] gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.

A te két emlõd, [mint] két õzike,
a vadkecskének kettõs fiai.

A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;
a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.

A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!

Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörûségek közt!

Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.

Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.

És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.

10 Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván õ!

11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,
háljunk a falukban.

12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.

13 A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!

A barátok

Jöjj vissza, te sulami leány,[a]
    jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
    térj vissza!

A vőlegény

Mit csodáltok a sulami leányon?
    Ahogy a Mahanaim[b] táncot járja!
Milyen szép a lábad saruidban,
    te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
    mesterkéz remeke.
Köldököd kerek csésze,
    amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
    liliomokkal kerítve.
Melleid, mint iker-őzikék,
    mint a kecses gazella kicsinyei.
Nyakad elefántcsont-torony,
    szemeid a hesbóni tavak,
    Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
    amely Damaszkusz felé néz.
Fejed, mint a Kármel hegye,
    hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
    milyen gyönyörű és kedves!
Sudár termeted, mint a datolyapálma,
    melleid, mint a datolyafürtök!
Bizony, felmegyek a pálmafára,
    leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
    leheleted almaillatú!

A menyasszony

10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
    amely szerelmesem kedvére folyik,
    ajkamon fakad, fogaim között.[c]
11 Én a kedvesemé vagyok,
    ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
    menjünk a mezőre!
    Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
    nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
    a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.

14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
    kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
    neked tartogattam őket, szerelmesem!

Footnotes

  1. Énekek Éneke 7:1 sulami leány Vagy: „Sulamit” — ez a név lehet a „Salamon” név női formája, de jelentheti azt is: „Salamon menyasszonya”. Jelentése: „tökéletes”, „aki békességben van”, „sulamból való leány”.
  2. Énekek Éneke 7:1 Mahanaim Szó szerint: „két tábor”.
  3. Énekek Éneke 7:10 ajkamon… között Ez az ókori görög fordítást (LXX) és a Szíriai kéziratot követi. A masszoréta héber szövegben ez áll: „az alvó ajkairól”.

A vőlegény és a menyasszony boldog együttléte

Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!

Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai.

Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.

Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.

Nyakad elefántcsont-torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.

Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.

Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!

Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.

Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.

10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.

11 Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.

12 Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt!

13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

14 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!