Énekek Éneke 4
Hungarian New Translation
A menyasszony szépségének leírása
4 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá.
2 Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos.
3 Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött.
4 Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.
5 Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.
6 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra.
7 Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.
8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!
9 Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.
10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.
11 Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata!
12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.
13 Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,
14 nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;
15 kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik.
16 Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!
Énekek Éneke 4
Hungarian Károli
4 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyérõl szállanak alá.
2 A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,
melyek a fördõbõl feljõnek,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és nincsen azok között meddõ.
3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, [olyan] a te vakszemed
a te fátyolod alatt.
4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erõs vitézek paizsai.
5 A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,
egy zergének kettõs fia,
a melyek a liliomok közt legelnek.
6 Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára.
7 Mindenestõl szép vagy, én mátkám,
és semmi szeplõ nincs benned!
8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,
én velem a Libánusról eljõjj;
nézz az Amanának hegyérõl,
a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeirõl.
9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal!
10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!
mely igen jók a te szerelmeid! [jobbak] a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!
11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!
[mint a] befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!
13 A te csemetéid gránátalmás kert,
édes gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe.
14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,
mindenféle temjéntermõ fákkal,
mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.
15 Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,
melyek folynak a Libánusról.
16 Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society