Ámos 8
Hungarian Károli
8 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.
2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!
3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.
4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.
5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat?] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!
6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködõt egy öltõ saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!
7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!
8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.
9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja!
11 Ímé, napok jõnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.
12 És vándorolni fognak tengertõl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.
13 Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!
14 A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Ámos 8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Negyedik látomás: érett gyümölcsök
8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. 2 Ezt kérdezte:
„Ámósz, mit látsz?”
„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.
Akkor így folytatta:
„Megérett[a] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! 3 Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”[b]
Fenyegető próféciák Izráel ellen
4 Halljátok meg ezt, ti kereskedők,
akik letapossátok a szegényeket,
és pusztítjátok a nyomorultakat!
5 Akik azt mondjátok magatokban:
„Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe,
hogy megint árulhatnánk a gabonát!
Mikor lesz már vége a szombatnak,
hogy eladhassuk a búzát?[c]
Kisebbítsük meg a mértéket,
emeljük fel az árakat,
hamisítsuk meg a mérleget,
6 adjuk el a szemetes gabonát is!
Vásároljunk adósrabszolgákat
a szegények közül,
vegyük meg a nincsteleneket,
még ha csak egy pár saru
árával tartoznak is!”
7 Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:
„Nem felejtem el soha
e nép gonosztetteit!
8 Hát ne rendüljön meg
a föld miattuk?
Bizony, mindannyian
gyászolni fognak!
Az egész ország beleremeg,
emelkedik, majd lesüllyed,
ahogy a Nílus
árad és apad”.
9 „Azon a napon lenyugtatom
a napot délidőben
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
fényes nappal sötétségbe borítom
az egész földet.
10 Ünnepeiteket gyászolássá változtatom,
énekeiteket pedig siratóénekké.
Minden derékra zsákruhát kötök,
mindegyikőtök fejét kopaszra[d] nyírom,
s olyan gyászba borítalak titeket,
mint ahogy az egyszülött fiút siratják.
Bizony, keserves lesz számotokra az a nap
és keserű!”
Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak
11 „Bizony, eljönnek a napok
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
mikor éhséget küldök a földre,
de nem kenyérre éheznek majd!
Szomjúságot bocsátok rájuk,
de nem vízre szomjaznak!
Az Örökkévaló szavát kívánják,
igéjére éheznek és szomjaznak!
12 Vándorolnak egyik tengertől a másikig,
és északtól keletig,
futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét,
de nem találják majd sehol!”
13 „Azon a napon a szép fiatal leányok
és az erős ifjak
mind elepednek
a szomjúság miatt!
14 Mind elesnek,
mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek:
»Dán istenére mondom!«
és: »A beérsebai útra mondom!«
Elesnek, bizony,
és fel sem kelnek többé!”
Footnotes
- Ámos 8:2 Megérett Szó szerint: „elérkezett a vég”. Szójáték: a „vég” és a „érett gyümölcs” az eredetiben nagyon hasonlóan hangzik.
- Ámos 8:3 szótlanul… halomba Vagy: Az emberek rászólnak egymásra: „Ne szólj egy szót se!”
- Ámos 8:5 Bárcsak… búzát A Mózesi Törvény szerint ünnepnapokon tilos volt kereskedni.
- Ámos 8:10 kopaszra A 10. vers a gyász külső jeleit sorolja fel: zsákruha, lenyírt haj, siratás.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center