Zsoltárok 140
Hungarian Károli
140 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.