Jób 15
Hungarian New Translation
Elifáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
15 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3 Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.
5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.
6 Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8 Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
10 Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,
13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,
18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21 Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32 Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33 mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society